Barátok útja tanösvény
Uradalmi túrasorozat 5.
Sokakat elijesztett az időjárás jelentés a szombati túránktól. Igaz, az indulásnál néhány csepp eső esett, azt követően azonban kiváló túraidőben jártuk végig a Barátok útja tanösvényt a kitartóbbakkal…
A tanösvény a Pálos kolostor romjainál indul, majd a Baráthegyalja utca egyik magántelkén található műemléki védettség alatt álló kerek borháznál (1737) folytatódik. Jelenleg -sajnos- mindkettő csak kerítésen kívülről látható. Azért érdemes mégis megtorpannunk, mert a Baráthegy (csakúgy, mint a Tatárdomb) a régészeti leletek alapján több ezer éve lakott volt és egyben védvonal is. Két vaskard, nyílvégek, agyagtál került elő a kelta korból, és a gazdálkodás nyomai is felfedezhetők. A bencés rend is szőlőt művelt, pincéket vájtak, azonban a tatárjárást követően 1313-ban István bán azért adományozta a pálos rendnek a környékbeli birtokokat, hogy a térségbe telepítsék mind azt a tudást, amely az összehangolt gazdálkodás beindításához szükséges volt. A pálosok az itt élő földtelen zsellérekkel letakaríttatták a bozótos hegyoldalt, szőlőket, gyümölcsösöket telepítettek, a hegygerinc kaszáló rétjein állatokat legeltettek, malmot, vágóhidat, sörfőzdét (Gerendás Kocsma helyén) telepítettek. A királyi bortized beszedésében is közreműködtek, így a Pecér-völgy és Szilvás-völgy bejáratánál felállított közkádaknál az elsőként taposott jó minőségű mustot minden gazdától lefogták.
Minderről megemlékezvén, a kisvonat sínje mellett az 1923 és 1967 között működő Márta-bányához vezetett utunk, melynek betömedékelt bejáratán ugyan nem lehet bejutni, azonban jó tudni, hogy a Baráthegy, Kis- és Nagy-Bakos alatt háromszintes bányajáratból évtizedeken át hozták fel a barnaszenet. A Baráthegy és környékének kialakulása ugyanis egy miocén kori andezites vulkán (Ostoros-hegy) működésének és a tengerparti homok, agyagpala rétegek kiemelkedésének köszönhető (2,5-3 millió év), melyekben megjelennek a fekete kőszén rétegek és osztreás „padok” (osztriga kagylóhéjból képződőtt mészkőpadok), olykor a vulkáni láva által fellökött kvarcit tömbök is. Egyes Pecér-völgyi pincékben – ahová utunkat egyébként is folytattuk – ezek a rétegek meg is tekinthetők, ha szerencsénk van, s valamely gazda beenged bennünket megtekintésükre.
A Pecér-völgyi és Baráthegyi pincesorok elsődlegesen termény bor tárolására szolgáltak, igaz a tatárjárást követően az itt élő lakosság menedékként is használta. A Diósgyőri vár uradalma számára tárolták és termelték itt elsősorban a bort. A mondák szerint Mátyás király egyik kedvenc kutyapecérének (a királyi vadászatokhoz falkányi vadászkutyát tartottak) ajándékozott egy pincét és borházat. Úgy tudni, hogy az egykori borház a jelenleg felfutó műút végénél, az Y elágazásban található szépen faragott tornácos épület helyén állt, s innen kapta a (Pecér) völgy és a dűlő a nevét,
A pincesor egyes épületeit az elmúlt évtizedekben lakóházzá bővítették, különböző háziállatokat is tartanak itt és szépen nőnek azok a diófák, melyet a gazdák folyamatosan ültetnek, hiszen Diósgyőr nevében is megtalálható, hasznos gyümölcsfák. A Pecér-völgy 90-nél, majd a gyümölcsösök, cserjékkel benőtt elhagyatott telkek, kaszálók között a Kis-Bakos gerincre kaptatva megtaláljuk a tanösvény két útbaigazító tábláját. A gyümölcsösökben szilva, alma, körte, barackfák sora, az út két oldalán pedig szemet gyönyörködtetőek a vadvirágok egész évben. Most a zsálya, az enyves szegfű, pacsirtafű, kutyatej, kakukkfű illata vezetett végig bennünket. A hármas elágazásnál az Ostoros-hegy oldalán vezető útra tértünk, melyet öreg tölgyek, hársak, és a cserjék sokasága kísért bennünket, hatalmas madárzsivajjal, hiszen ez idő tájt kelnek ki az énekesmadarak az első fészekaljból. Most nem tértünk fel a 370 méteres vulkáni csúcs, azaz az Ostoros-hegy gerincére, mert éppen az oldalában kerestük azt a földtani feltárást, ahol a tengeri kövesülések megtalálhatók. Egy pincekezdeménynél fel is fedeztünk a homok, agyagrétegek közé ékelődött osztrea kagylókat, illetve az egykori tenger hullámverésében formálódott agyag gömböcskéket.
Örömteli látni, hogy több tucat kecske legel a kaszálón, a pásztor szerint a Szimbiózis Alapítvány Baráthegyi Majorságába érdemes hazafelé beugrani és kecskesajtot is vásárolni.
A telkek között olykor kitekinthettünk a Szinva-völgyre, gyönyörű kilátás nyílik Diósgyőr értékeire. Nem véletlen, hogy a Baráthegy teteje mindig is védelmi funkciót látott el, legutóbb a II. világháborúban egy légvédelmi üteg innen védte a településrészt.
A telkeket elhagyva, a tölgyesben a balra kanyarodó úton az Ibolya utcánál, majd a Szilvás-völgynél kötöttünk ki. Ez utóbbi elnevezés is őrzi a pálosok több száz éves tevékenységének sorát, a hozzáférhető írott források szerint a nagy kiterjedésű gyümölcsösöket ők honosították meg e tájon. A pálosok rendjét 1786-ban II. József törölte, melynek oka lehet például az jóslat, mely szerint: „Magyarország csak addig fog ragyogni, míg a pálosok rendje is virágzik.” Ezzel az akarattal másfél évszázad után ismét visszatelepült a rend hazánk néhány egykori kolostorába, sajnos Diósgyőrbe nem.
A Baráthegyi tanösvény segít minden érdeklődő számára visszautazni az időben, amikor a fehér barátok egy olyan környezet-harmonikus tájhasználatot honosítottak meg, melyek egy részét máig gyakoroljuk, vagy éppen gyakorolnunk kellene az elhagyatott telkek helyén.
Zöld Kapcsolat Egyesület
Kép és szöveg: fnzs
www.zoldkapcsolat.hu
