2025. 05. 10. szombat

Ármin, Pálma

1 EUR 405 HUF
1 GBP 478 HUF
Kezdőlap » Kultúra » Kultúra » Tanulmány a musicalrendezésről
25100-tanulmany2

Tanulmány a musicalrendezésről

A Madách Színház idei évadbeli utolsó nagyszínpadi bemutatójául ismét egy filmadaptációt választott – a tavaly tavaszi Betörő az albérlőm, valamint az őszi Poligamy után ezúttal a Tanulmány a nőkről került sorra. Népszerű táncdalok, retróhangulat, aranyos történet – nem lehet nagyot bukni, gondolhatjuk. Ez így is van, épp emiatt lengetjük meg a kalapunkat Szente Vajk előtt, aki rendezőként sikeresen alakítottá át a kommerszet egyedivé (legalábbis ami a koncepciót illeti).

A musicalvígjátékok (illetve ezek ikerpárjai, a más nevet viselő, de jellegre ugyanolyan kortárs zenés játékok) alapvetően nem tartoznak a kedvenc műfajaink közé, de azért láttunk már belőle élvezetes előadásokat – pl. A zöld kilencest. Ily módon a Tanulmány a nőkről című bemutatótól sem vártunk sokat, de az előadás meglepően jól teljesítve ugorja át a saját kritériumainkból felállított léceket.

A tévéből és színpadról is ismert fiatal rendező – talán három munka után már nem túlzás ez a megnevezés – úgy hozott létre egy figyelemfelkeltő előadást, hogy nem vállalt túl nagy kockázatot. Mind ő, mind a színház biztosra ment: ez látszik a darabválasztáson, az alkotói csapat munkáján és a szereposztáson is – Szente Vajk mégis rajta tudta hagyni a saját tenyérlenyomatát az előadáson. A biztonsági körök mellett ugyanis kreatív megoldások is tetten érhetők: ilyen például a nem túlzásba vitt és jól működtetett vetítés, az ötletes díszlethasználat (erről később), az aktuális poénok és Dr. Magyar György sztárügyvéd bevonása, valamint a második felvonás nyitójelenete, melyet most nem szeretnék „lelőni” – legyen elég annyi, hogy engem is sikerült meghökkenteniük a klasszikus népszínházakban ritkán látható pimaszsággal…

Ami a kreatív csapatot illeti, Ignjatovic Kristina jelmezei korhűek, aranyosak, jól segítik a hangulat fenntartását – többet nehéz elmondani róluk, de ez is dicséret. Más a helyzet Túri Erzsébet díszlettervező munkájával, aki minden elismerést megérdemel. Multifunkcionális alkotása ugyanis egyszerre utal közvetlenül és közvetetten az előadás hangulatára – ugyanis miközben hálószoba, hajó vagy épp bár jelenik meg, az írógépnek ábrázolt lépcsősor folyamatosan emlékeztet minket a cselekmény központi elemére, a jogi hercehurcára. Ötletes, ráadásul kevéssé erőltetett, mint például a Centrál Színház Chicagójában folyamatosan használt és túlhasznált tévéképernyők.

A színészek is jól alkalmazkodnak a fiatal rendező elképzeléseihez. Molnár Nikolett és Puskás Péter párosa hozza a kötelezőt, Simon Kornél ismét jól helytáll az ügyeletes szívtipró szerepében, Szulák Andrea és Szerednyey Béla neve pedig garancia a minőségi – néhol ráadásul kellően önironikus – humorra és minőségi musicaljátszásra. Polyák Lilla üdítően remek a saját szerepében – minden jelenetét öröm volt hallgatni és főleg nézni.  Magyar Attila természetesen ripacs a narrátori szerepet is ellátó író bőrében, azonban pont annyira, hogy az mégse legyen zavaró, ráadásul a koncepció végigfuttatásának nagy része hárul rá, amelyet ő élvezettel visz a hátán – ha nem tudnánk, hogy mennyire szerény és visszahúzódó, még azt is kijelenthetnénk, hogy lubickol a színház reflektorainak fényében…

A leggyengébb láncszem hálátlan árnyéka ezúttal a dr. Képes Veraként színpadra lépő Trecskó Zsófiára vetült. Igyekszünk minden előadásra a lehető legkevesebb előítélettel beülni, de tény, hogy korábbi „alakításai” alapján nem sokra számítottunk a fiatal színésznőtől – de így legalább csalódnunk sem kellett. Bár alapvetően nem annyira nehezek a dalok, énekhangban sem veszi fel szereplőtársaival a lépést, szerepértelmezésével kapcsolatban pedig nem tudtuk eldönteni, hogy a naivát vagy a gaz csábítót szeretné megjeleníteni a fiatal ügyvédnő alakjában, ami annak fényében azért elég zavaró, hogy voltaképpen ő áll a középpontjában az összes darabbeli konfliktusnak. Sebaj, annál több figyelem jutott az arra jobban érdemes művészekre…

Összességében a Tanulmány a nőkről egy könnyen fogyasztható, hangulatos előadás, melyet hasonszőrű társai közül elsősorban a kreatív alkotói munka emel ki. Kockázatmentesség ide vagy oda, ez a darab méltán nem fog megbukni, és mivel képes az öniróniára, így – ellentétben a szintén nemrég bemutatott Amerikai komédiával – őszintén lehet rajta nevetni. Bár nem értjük, hogy miért kellett ezt pont most elővenni, baj nem lehet belőle. Elvégre a kritikusnak sem kell mindent értenie…

És bár a Tanulmány a nőkről a színház utolsó nagyszínpadi bemutatója volt, a munka nem állt meg, hisz azóta már a stúdióban bemutatásra került a II. Madách Musicalpályázat egyik győztese, az Aranyborjú is, hamarosan pedig az olvasópróbával kezdetét veszi a Szegeden, majd a jövő évad elején Budapesten is megtekinthető Mamma mia! próbafolyamata is. Szóval, hogy a színház névadójától vegyünk kölcsön egy mondatot: a gép forog, de az alkotók nem pihennek.

Dicsuk Dániel
Fotók: Madách Színház

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

NAV: Egy kulcs kálváriája
Zárjegy nélküli cigaretta, csaknem húsz kilogramm fogyasztási dohány és ismeretlen eredetű alkohol került elő egy vendéglátóhely zárt ajtója mögül. Az…

Facebook

Időjárás

Hirdetés

Karikatúra

furesz

Legolvasottabb

Hirdetés

Nap vicce

– Hogy hívják a mexikói rigót?
– ???
– Rodrigó!

Forrás: napivicc.hu

Hirdetés
Hirdetés

Horoszkóp

Hirdetés
Hirdetés
PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal cookie-kat használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A cookie-adatok a böngészőben tárolódnak, és olyan funkciókat látnak el, mint amikor felismerik Önt, ha visszatér a webhelyünkre, és segítenek nekünk annak megismerésében, hogy melyek a webhelyünk látogatóink számára leghasznosabb részei. Köszönjük, ha lehetővé teszi számunkra ezen cookie-k használatát!