Alighanem sokan sokszor hallhattuk már bölcs, öreg nagyszüleinktől, hogy az életet nem a padban ülve tanuljuk, vagy hogy az úgynevezett „élet iskoláját” is ki kell járni. Mi csak általában legyinteni szoktunk az efféle figyelmeztetésekre, egészen addig, míg saját bőrünkön nem tapasztalunk. Joyce Maynard Nyárutó című regényében egy tizenéves fiút választott ki diáknak, aki egy eseménytelennek ígérkező nyáron mégis többet és komolyabb dolgokról is fog tanulni, mint egészen addig az iskolában.
Henry édesanyjával él együtt. Napjai nem túl izgalmasak, de annál átlagosabbak: jobbára tévénézéssel, olvasással tölti idejét, ha nem éppen a csajokon jár az esze kiskamaszként, vagy nem megy szombat esti kiruccanásra apjával és az új mostohacsaládjával. Mindeközben pedig azon van, hogy anyjába egy kis életkedved, vidámságot leheljen – ám Adele-en nem segítenek sem a viccek, sem a „napi férjkuponok”. Valami nyomasztja, amely nemcsak a házba, de önmagába és a fájdalmába is bezárva tartja.
Egy nap azonban belebotlanak egy idegenbe egy bevásárlóközpontban, aki két okból furcsa – s akár lehetne félelmetes is: vérzik és kórházból szökött rab. Ez „persze” egyiküket sem érdekli: hazaviszik Franket. Adele-lel egy hullámhosszra kerül: úgy tűnik, ő ki tudja húzni mély depressziójából az érzékeny, törékeny nőt, s a tenyerén is hordozza. Henry is jól kijön a férfival, fontos és alapvető dolgokat tanulva közben tőle és ő miatta az elkövetkezendő öt napban.
A Nyárutó mély lélektani rétegekkel rendelkező regény, melynek története a realitását a karakterek személyiségének, motivációinak megismerésének és megértésének fényében nyeri el. Hiszen ki fogadna be egy fegyencet otthonába csak úgy? Olyasvalaki, aki végtelenül magányos, s érzelmekre és törődésre kiéhezett. S azt is érdekes megfigyelni, hogy miként csapódik le Henryben és Adele-ben a tény, hogy Frank elítélt bűnöző (ami csak később derül ki). Mindeközben pedig számos helyzettel, emberi érzéssel szembesülhetünk mi is olvasóként, Henryn keresztül: kamaszodás, árulás, féltékenység, szerelem, mások önmagunk elé helyezése, avagy önzés, megbocsátás.
Joyce Maynard regénye velős, sűrű mondanivalóval rendelkező mű, melynek olvasótól függően megannyi síkú-szintű értelmezése és látásmódja van. Akik kedvelik a drámát, és még netalán pszichológia-irányultságúak is, minden bizonnyal izgalmasnak fogják találni a Nyárutót. S közben még leckéket is ad az életből.
