A műanyag ablakok immáron évtizedek óta védik meg otthonainkat és minket is az időjárás viszontagságaitól, valamint az egyéb külső hatásoktól, ám nagyon sokan, főként a fából készült nyílászárók kedvelői még mindig nem tudják, hogy a PVC ablakok mennyire tekinthetők tartósnak, egyáltalán milyen múltra tekintenek vissza. Habár Magyarországon mindössze néhány évtizede jöttek divatba a műanyagból készült nyílászárók, de az első ilyen ablakok 60 évvel ezelőtt, 1954-ben gördültek le a gyártósorról, méghozzá Németországban, ahol csakhamar az ottani műanyagipar egyik legjobb és legkeresettebb exportcikkévé vált a termék.
A műanyag tartósságát ugyan sokszor és sok helyen megkérdőjelezték már, azonban az évtizedek során bizonyítást nyert, hogy a fa ablakok mellett a műanyagból készült nyílászárók is tökéletesen megállják a helyüket, hiszen kellő gondozás és ápolás mellett ugyanolyan tartósnak tekinthetők. Ez összességében szinte minden egyes műanyagtermékre érvényes, noha kevés olyan termék ért el olyan szép sikert, mint konkrétan a PVC ablak, aminek indulása igencsak nehézkes volt. Az 1960-as években például még a nyugati országokban is elenyésző volt az efféle nyílászárók jelenléte, de például Németországban manapság az ablakoknak több mint a fele PVC-ből készül, ám még ennél is kiugróbbak a brit adatok, ahol a lakásoknak közel 90 százalékát már ilyen nyílászárókkal szerelték fel.
Az idén 60 éves műanyag ablakok népszerűsége egyébiránt egyáltalán nem a véletlennek köszönhető, hiszen a fa nyílászárók tulajdonképpen egyfajta anyagi zsákutcát jelentettek, míg a műanyag újabb utakat nyitott meg ezen a szakterületen is. Az első PVC nyílászárók megjelenése óta ugyanis az évtizedek során folyamatosan javult a hőszigetelés, egyre jobb összetételűvé váltak az alapanyagok, sőt mi több, az újrahasznosítás is egyre nagyobb méreteket ölt, ami a fával szemben hatalmas előnyt jelent, ha figyelembe vesszük a környezetvédelmi alapelveket is. A növekedés természetesen folyamatosan kimutatható a műanyag nyílászárókat gyártó és forgalmazó cégek bevételein is, amelyek az elmúlt évek során még a válság ellenére is folyamatosan növekedtek néhány százalékkal, ezzel egyetemben pedig bevételeik és alkalmazottaik száma is növekedést mutatott, holott az új építkezések jelentős stagnálásnak indultak a recesszió okán. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy még azok a háztartások is a műanyag ablakok mellett döntöttek az utóbbi években, akik a felújításból kifolyólag le akarták cserélni elavult, rosszul szigetelő és fából készült nyílászáróikat.
A PVC ablakoknak ezen felül vitathatatlanul kultuszuk alakult ki az elmúlt évek során, ma már 10 emberből 9 egy felújítás során biztosan csak műanyag nyílászárókat alkalmaz, ami elvitathatatlan előnyeivel magyarázható. A műanyag ablakok ugyanis azon túl, hogy lényegesen jobban szigetelnek, mint fából készült változataik, könnyű őket tisztán is tartani, ezen felül pedig karbantartást sem nagyon igényelnek a kötelező tisztításon kívül. A legtöbb gyártó szavatolja a színállóságát is, és hosszú évekre nyújtanak teljes körű garanciát. Természetesen a Nap UV-sugárzása miatt a színállóság gyakran okoz problémát a műanyag ablakoknál – ez fa esetében is gond, azonban azt egyszerűen lefestjük, ha színvesztést tapasztalunk –, de hogy mégis miért színeződnek el a PVC anyagból készült nyílászárók, arra osztrák kutatók próbáltak választ találni egy reprezentatív tanulmány során, azonban egyik magyarázat során sem a gyártó vagy az ablakok korosodása volt felelős az esetért. A kutatások során ugyanis bizonyítást nyert, hogy a műanyag ablakok elszíneződése többnyire éghajlati tényezők miatt alakul ki, így vagy a túl száraz, vagy a túl nedves környezet, netán a túl sok napsütés válthat ki ilyen reakciókat, amelyek többsége ráadásul könnyedén visszafordítható, nem maradandó károsodás.
Hatvan éves pályafutása során azonban a PVC ablakok minden kétséget kizáróan újrahasznosíthatóságukkal vívtak ki maguknak óriási figyelmet, hiszen fa társaikhoz képest az építőiparban felhasznált műanyag nyílászárók alapanyagai akár hétszer is feldolgozhatók egymás után úgy, hogy közben nem megy végbe minőségromlás. Ez annyit jelent, hogy egy ablaknak az anyagot tekintve tulajdonképpen hét élete lesz, már amennyiben a gyártók megoldják a műanyagok összegyűjtését, elszállítását, tárolását és feldolgozását. Az elmúlt hatvan év során inkább az utóbbi két évtizedben figyeltek oda erre radikálisabban is a műanyag ablakok gyártói, így 2005-ben már például a bontott műanyag nyílászáróknak közel 50 százalékát újra feldolgozták, holott néhány évvel korábban ez a szám még a 25 százalékot sem érte el. Az elmúlt esztendőkben az újrahasznosítási ráta tovább növekedett, így már minden harmadik PVC ablakot újrahasznosítják a bontást követően.
Ehhez természetesen szükség volt arra, hogy megalakuljon az Európai Ablakprofilgyártók Egyesülete, avagy az EPPA, akik komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az egyes országokban jelentősen megemelkedjen a PVC termékek, így a nyílászárók újrahasznosítása is. Az Egyesült Királyságban például direkt erre kiélezett gyűjtőrendszert, és újrafeldolgozó eljárást fejlesztettek ki. Az EPPA ezen felül kiváló kapcsolatot épített ki a bontási munkálatokat végző cégekkel, az újrahasznosítást lehetővé tevő hatóságokkal, a technológiához hozzájáruló kutatási intézményekkel, valamint a folyamatot ténylegesítő újrahasznosító üzemekkel is. Ma már a legtöbb európai országban megoldott a PVC nyílászárók újrahasznosítása, így például Franciaország, Németország, a skandináv államok, Hollandia, Belgium és Olaszország is élen jár ebben. Az újrahasznosítás fontosságának hirdetése így lehetővé teszi, hogy a műanyag ablakoknak ne csak 60 éves múltjuk, hanem még ennél is lényegesen nagyobb jövőjük legyen, hiszen a PVC nyílászárók bebizonyították az évtizedek során, hogy tökéletesen képesek megférni, sőt mi több túlmutatni és túlnőni fából készült társaikon.
