Nem lehet könnyűek annak az embernek a mindennapjai, aki korát meghaladó, illetve a jövőbe mutató eszmékben hisz, és igyekszik harcolni, kiállni értük. No de annak sem, akinek élete olyan irányt vesz, amelyet a társadalom tilt, s amelyért kitaszítottá-kivetetté is válhat akár. Hogy térben és időben pontosan hol járunk? Emma Donoghue Hétpecsétes titok című regénye a 19. századi Angliában játszódik, és középpontjában a női nem áll egy dinamikusan és valamennyire kiszámíthatatlanul változó történelmi időszakban.
Két főhős történetét követhetjük nyomon, akik valamilyen formában összetűzésbe kerülnek a korabeli társadalmi konvenciókkal: Emily „Fido” Faithfull és Helen Codrington. Előbbi a női egyenjogúságért folytatott harcok éllovasa (ahogyan azt beceneve is jelzi), míg utóbbi házas, ám magát boldognak egyáltalán nem mondható asszony. Sok-sok év elteltével újra találkoznak Londonban, s életük folyása ezen a ponton össze is fonódik: Emily belefolyik Helen házassági válságába, melynek oka a jómódú feleség afférja egy fiatal katonatiszttel, ám végül megissza a levét, és mindkét nő reputációjával fizet.
A válás végül megtörténik – ám kő kövön nem marad: Fido kezdeti baráti segítő szándéka tárgyalótermi drámába fordul át, mely során a házasságtörési gyanúsítások és megerőszakolási vádak pattognak labdaként az érintett (vagy annak vélt) felek között. Eddigi „vétkekhez” egy még súlyosabb bűn is a lajstromra írható: a kettejük közt lévő, barátinál komolyabb viszony. Súlyos vád ez, amelynek terhe erősen nyomja Emily vállait. Harcolnia kell nemcsak önmagával és a társadalom megvetésével, hanem kénytelen az általa képviselt értékekkel és a női függetlenségbe vetett eszmékkel is számot vetni.
Emma Donoghue egy igen izgalmas, eseménydús és sorsfordító korszakát ragadta ki az angol történelemnek. A feminizmus csírái ekkor kezdtek kihajtani, melynek eredményei számunkra ma már magától értetődő, velünk született jogok. Ám előtte, tudjuk, a nemek közti egyenlőtlenség és megkülönböztetés sokkal markánsabb és uralkodóbb volt. Az ilyen jellegű történelmi regényekből sok van, viszont a Hétpecsétes titok titkos fűszerét a két főhősnő közti kapcsolat adja meg, amely rávilágítja a reflektort az olyan visszásságokra, mint a burkolt, finomkodó-köntörfalazó mondatokba és utalásokba csomagolt képmutatás és a hazugság. Elég érzékletes korképet fest a mű a századbeli angol társadalomról, mikor jobb szerették a kerülőutakat az egyenes beszédnél.
A nőmozgalmak témája alapján feltételezhető, hogy akciódús a cselekmény, ám mégsem leselkedik minden oldalon egy-egy fordulatok, viszont azért szó sincs arról, hogy hiányoznak a csavarok. Hiszen a hangsúly alapvetően nem is konkrétan a küzdelmeken van, hanem a nők helyzetének bemutatásán – na és persze némi, még jelenleg is aktuálisnak számító tabu megdöntésén..
Ettől függetlenül is olvastatja magát a regény, amire a szerző stílusa is rásegít. Összességében egy érdekfeszítő regényt kapunk Emma Donoghue-tól a Hétpecsétes titokban, amelyben más korban és környezetben, de valamennyire ismerős dolgokról olvashatunk. Merthogy ugyanezek napjaink „rákfenéi” is: önérdek, mások eltaposása, hazugság. Talán csak az eszközök és az arányok változtak.
