Második világháború: akik szerencsésen túlélték, azok egyúttal örök rabságra ítéltettek, mert a szörnyű emlékektől aligha lehet megszabadulni. Ha ebből a szemszögből nézzük, mindenki vesztesen kerül ki a háborúból, legyen az civil vagy katona. Rengeteg ezt a témát feldolgozó könyv született már, azonban a mi választásunk ezúttal egy magyar szerző, Lőrinczy Judit Ingókövek – Sztálingrád másik csatája című regényére esett – ugyanis nem annyira szokványos, hogy egy szerző a háború alapborzalmait felhasználva építsen fel egy fantasyt.
A tehát második világháborús időkben játszódó események központi eleme a szovjetek és a németek közti több százezer áldozatot követelő ellentéte. 1942 szeptemberével veszik kezdetét az események, amikor a németek az oroszok ellen indultak. Míg az ostrom tart 1943 februárjáig, négy szereplőt követhetünk nyomon: Wilhelm Galler mesterlövész, Wolfgang Lindt hadnagy, pilótanő Galina és Vaszilij, akik bár teljesen különböző személyek, eltérő életekkel, mégis egy közös van bennük: a sors, amelyet kihívtak maguk ellen. Végzetüket egy olyan bosszúszomjas valaki – vagy éppenséggel valami – teljesíti be, akire egyikük sem számított volna. Merthogy nemcsak az emberek szenvedik meg kíméletlenül a háborút.
Az Ingókövek nem szokványos háborús könyv. Ugyanúgy részletesen, hitelesen adja vissza azokat az éveket, a szerző alapos kutatómunkájának köszönhetően, viszont egyvalamiben új: a regényt belengő mágia-misztikum. Ez a plusz ráerősít a hangulatra, amely így még borzasztóbbnak, hátborzongatóbbnak, kegyetlenebbnek, könyörtelenebbnek hat – rátesz egy lapáttal a háborús borzalmakra. Márpedig van belőlük bőven: a bombázás, a lövöldözés, az éhezés, a kínok, a kínlódások, a fájdalmak, a nyomorúság (még hosszasan lehetne sorolni) csak úgy hömpölyögnek az oldalakon.
Ami teljesen újszerű a világháborúkkal foglalkozó könyvek terén, az az embereken kívül egy másik „szereplő” is színre lépése: ez Sztálingrád, aminek köszönhetően a megszemélyesített város fájdalmával és szenvedéseivel is szembesülhetünk. Ennek híven a környezet, a külvilág leírása hangsúlyos (nem kell aggódni, nem Jókai-hosszúságról van szó – nehogy bárki is elrettenjen).
Figyelemre méltó húzás Lőrinczy Judittól, hogy nem szimpatizál egyik karakterével sem a négy közül, így fenntartja az egyensúlyt a könyvben. Azzal, hogy nem áll egyikük pártjára sem, fennmarad a kérdés: mi a helyes, a követendő magatartás, tett egy háborúban? Hiszen az mindent megváltoztat és mindenkit kifordít önmagából – az öldöklés, a harc végül értelmetlenné válik, s nem marad más, csak az ösztönszerű túlélés. Amikor már kezdenek elmosódni a határvonalak reális és szürreális között – amely a háborúban vékonyabb, mint azt gondolnánk –, amint a téboly, a rettegés rátelepszik az emberre.
Mindemellett pedig egy remekül megírt és strukturált műről van szó: nem lehet belekötni sem a kezdetektől fogva jól építkező, nagyívű cselekménybe, sem a tempóba, sem pedig a kiforrott írói stílusba. Ajánljuk a drámai Ingóköveket azoknak a vállalkozó szellemű olvasóknak, akik egy kis vérfrissítésre vágynak mind a történelmi, mind a fantasy műfajban. A hozzáadott fantasy-vonaltól nem kell félni, hiszen másfajta ízt ad a regényhez, aminek hála a megszokottól újszerű olvasásélménnyel és egy izgalmas regénnyel gazdagodhatunk.
