Talán nincs, aki nem tudná, kicsoda Michael Flatley, de legalább hallomásból nem lenne ismerős a neve. Ha esetleg mégsem ugrana be, kiről is van szó, akkor itt van segítségként a méltán kiérdemelt titulusa: Lord of the Dance. Ő az, aki töretlen népszerűségnek örvend szerte a világon, s milliókat kápráztatott mát el páratlan előadásaival az évek során. Világkörüli turnéjának keretein belül idén ismét hazánkba látogat a mester népes tánckara, hogy aztán szteppcipőikben ország több pontján agyonkoptassák a színpadot páratlan előadásaik során, ráadásul igazi kuriózumként a szervezők ígéretet kaptak rá, hogy a turné magyarországi előadásán maga Flatley is színpadra lép rövid időre.
Ahogyan általában lenni szokott, Flatley minden bizonnyal nem táncoskarrier-céllal született. Bár ír szülei és éltáncosnő nagymamája révén nyilván elkerülhetetlen olt, hogy hajszálnyi köze se legyen a néptánchoz, gyerekként apai ráhatásra azonban másban is kipróbálta magát. Belekóstolt a fuvolázásba és később idősebb korában a bokszba is, és az elnyert versenyek és kitüntetések bizonyítják is, hogy nemcsak holmi futó kapcsolat fűzte a zenéhez és a sporthoz. De mégsem ezek voltak az „igaziak”.
Ír szteppet táncolni négy évesen kezdett el. Túlkorosságra hivatkozva tizenegy éves korában elutasították egy iskolai felvételin, azonban ez nem törte meg, hanem csak még keményebben munkára sarkallta. Erőfeszítései nem voltak hiába: nemcsak felvették, hanem sorra megnyerte az Egyesült Államok versenyeit, majd a világbajnokságon is feltáncolta magát a dobogó legfelső fokára – mindösszesen 17 évesen.
Karrierje szépen ívelt felfelé: az együttesi világkörüli turnék, valamint fesztiválfellépése után a rakétát a Riverdance című száma indította be 1994-ben az Eurovíziós Dalfesztiválon, amelynek köszönhetően nézők milliói láthatták szerte a világon. Tehát innentől indult be úgymond a show business nagy gépezete: saját társulatával számos országban vitte színpadra táncműsorait, aminek köszönhetően 1996 óta több mint százhúszmillióan próbálhatták meg szemmel nyomon követni Flatley és együttesének géppuska-sebességű lábait.
Kora és egészségi állapota miatt maga Flatley már nem vesz részt szereplőként fellépésein (ezért is különleges meglepetés a mostani ígérete), azonban ez semmit sem von le a táncelőadások értékéből, hiszen keze – avagy lába – nyoma ott van a produkció szinte minden részletében, az ötven főt számláló tánckar válogatásától és képzésétől kezdve, a koreográfián át egészen a műsorai rendezéséig és producerként való támogatásáig.
A showban minden téren a káprázaté a főszerep. A tradicionális lépéseket rengeteg szemet gyönyörködtető jelmezben ropják-járják el a táncosok, aminek alapjául misztikus ír-kelta zene szolgál. A produkciónak természetesen kerete is van: testükkel – de legfőképp: lábukkal – egy történetet mesélnek el a fellépők. Mindenesetre Michael Flatley neve garancia a színvonalas kikapcsolódásra; s minden bizonnyal magával ragadó és maradandó élményben lesz része a kis időre más világba-dimenzióba csöppenő közönségnek.
Bártfai Eszter
