A Scar fülszövege némi riadalomra adhat okot: a regény szerves részét képezi a kereszténység. A vallás mint téma – pláne a szórakoztató irodalomban – mind a hívőknél, mind az ateistáknál kiverheti a biztosítékot. Azonban egy (vagy akár több) könyv erejéig érdemes lehet fegyverszünetet kötni, ugyanis On Sai (aki bármilyen meglepő, de magyar származású szerző) Szivárgó sötétség című sorozatának első kötete egy hátborzongatóan újszerű fantasy és sci-fi keverékéből álló világot hoz el az olvasók elé, amelyben egykor egy háborúban minden vallást megsemmisítettek – legalábbis azt hitték…
A Scar négy fiatal életét követni nyomon: Scarét, Artúrét, Donét és Lucyét, akiknek mind megvan a maga keresztje. Olyan világban élnek, ahol a kereszténységet üldözik, és léteznek telepatikus képességgel bírók – ők a mentálok. Külön-külön életük zajlik rendesen, egyiküknek sem könnyű; hát még azután, mikor sorsuk összefonódik. Scar feltűnőbb már nem is lehetne szülőbolygóján: zöld szemével és vörös hajával nem hétköznapi jelenség, emellé ráadásul még keresztény is. Utóbbi viszont akár az életébe is kerülhet, ugyanis a rettegett vallásgyakorlókra azonnali halál vár.
Kitaszítottan, az Artúr okozta szerelmi csalódás után elhagyja hazáját, hogy beteljesítse álmát: navigátorrá válhasson. A lány nem a sima utat választja: egy kalózhajón menekül el, akik szeretik megerőszakolni, megnyúzni, megölni a nőket, vagy jobb híján rabszolgaként kereskednek velük. Neki mégis sikerül kalandos úton megmenekülnie, egy teherhajóra kerülve végül. Itt találkozik Donnal, a renegát mentállal, aki nagy fába vágja a fejszéjét Scarral, ugyanis ő az első, akinek elméjében nem tud olvasni.
Scart innen a Gyerekcsászár báljára kerül. Chesternek rögtön szemet szúr a leányzó, akinél be is próbálkozik. Egy kis csetepaté után azonban előhozakodik a farbával: igazából nem a külseje keltette fel az érdeklődését. Innentől Scar elkerülhetetlenül belecsöppen az intrikák gyakorta elég sűrű szövedékébe, amelyben rengeteg a megválaszolatlan rejtély. Minden képességére, erejére szüksége lesz, hogy a lehető legnagyobb biztonságban elnavigáljon a szálak között. Szerencsére, nem lesz ebben egyedül.
A Scar története egyes szám harmadik személyben, a szereplők váltott nézőpontján keresztül bontakozik ki. A szerző nem szűkölködött a leíró részekkel: részletesen bemutat tájakat, eseményeket, űrhajókat – mindent, ami csak szükséges, hogy minél jobban átélhessük ezt a különleges világot.
On Sainak sikerült egy következetesen felépített világot megalkotnia, a műfaji elemeknek-motívumoknak egy egészen új keverékéből. Stílusa egyedi és szórakoztató, nem dobálózik értelmetlenül különféle céltalan „szakkifejezésekkel” (amiért egy hatalmas piros pont jár; mert amúgy a nem sci-fi rajongóknál általában ez elég indok a könyvvel való futó viszonyra). Hangulata sötét, komor, magányos, olykor-olykor depresszív.
A négy (plusz egy) szereplő mindegyike egyedinek számít, így bőven akad lehetőség, hogy ki-ki megválassza a maga egy vagy több szimpatizánsát. Nem lesz nehéz, hiszen alapvetően mindnyájuk emberi gondokkal küszködő emberek – akárcsak mi –, akiken az átélt események nyomokat hagynak. Scar a maszkulin világban kisebbségként és üldözöttként helytállni próbáló és önmegvalósító nő; a lázadó öreg Don úgymond a rossz hírnöke, aki összefüggéseiben átlátja az egész rendszert és társadalmat, azoknak hibáival együtt. A szintén mentál Lucy a mániákusan rend-, rendszer, arány- és szabályszerető, aki gyűlöli a tökéletlent, és harcol is ellene. A bigott és üvegbura-életű Artúrt pedig, Scar nyomába eredve, a szemünk előtt edzik meg a világűr kegyetlenségei, aminek hatására megkérdőjeleződik hite. Ami még összefűzi őket, azok az érzelmek: mindenkinek van dolga vele. Van, aki gyűlöli, vannak, akik valamilyen okból szenvednek tőle. Chesterről pedig elég annyi, hogy felér egy kaméleonnal.
Mindezek alapján bizonyára nehezen illik a képbe a Scar vallásos vonulata, de semmiképpen sem kell félni tőle. Azt a bizonyos fűszert pont ez adja a regényhez, amelyben igazából nem is a vallás, hanem maga a hit van a középpontban, s a kereszténység csupán eszköz ebben, amellyel más (és sokak számára valószínűleg új) megvilágításba helyez kérdéseket. Így a Szivárgó sötétség első kötetében nemcsak egy rendkívül izgalmas és érdekfeszítő történetet, érdekes karaktereket kapunk, hanem egy lehetőséget az elmélkedésre és gondolkodásra, ráadásul szórakoztató formában. Tömören egy szóval jellemezhető a könyv: hiánypótló – a On Sainak pedig minden bizonnyal sikerült rácáfolnia napjaink magyar szerzőiről alkotott inkább negatív képre.
