„Kiss Zsófia vagyok, a Budapesti Kommunikációs Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakára járok.
Azért fordultam Önökhöz, mert szeretném történetemet minél több emberhez eljuttatni, hogy ők is okulhassanak belőle. Ha én ezt előre tudom, nem lettem volna olyan lelkes a kezdetekben, elkerülhettem volna a kiábrándulást, és nem kellett volna ekkorát csalódnom. De nem sajnálom, hogy részese lehettem ennek az „élménynek”, hiszen tanultam belőle. Szeretnék másoknak is segíteni azzal, hogy ezt most leírom.
Munkakeresésem során belebotlottam a Zöld Mozgalom egyik álláshirdetésébe, így jelentkeztem oda aktivistának. Nagyon lelkes voltam, hogy velük dolgozhatok, és hogy munkámmal hozzájárulhatok egy jobb Magyarországhoz.
Első feladatomként azt kaptam, hogy gyűjtsek össze minél több magyar énekest, és az elérhetőségeiket. Én ekkor még nem tudtam, hogy mihez kellenek, de nekiláttam, és megcsináltam. Később kiderült, hogy e-maileket kell kiküldenem nekik, amiben felkérjük őket, hogy legyenek ők az országgyűlési képviselőink, lévén, hogy még nincs egy jelöltünk sem. Amikor megkérdeztem, hogy miért pont az énekesek, azt a választ kaptam, hogy azért, mert a nép hangját nem hallja meg senki, az énekeseknek pedig van hangjuk, és arra mindenki kíváncsi. Hát mondanom sem kell, mi lett az eredménye, természetesen majdnem mindenki elküldött minket a francba, sőt volt, akinek az adminja írt vissza, hogy mi hogy képzeljük azt, hogy ilyen bohóckodással egy Kossuth-díjas zenészt keresünk meg.
Itt még azt gondoltam, hogy milyen jó, újszerű ötleteik vannak, eltér a megszokottól, és tényleg a néppel akar kapcsolatot teremteni.
Aztán a következő projekt az „Áldomás Magyarország jövőjére” nevet viselte. Ennek az volt a lényege, hogy meghívtunk minden pártot, akit nyilvántartásba vettek egy közös étkezésre ( és a Magyar Kétfarkú Kutyapártot is, mert igaz, hogy őket elutasították, mi úgy gondoltuk, ott a helyük). Ennek keretein belül össze kellett volna állítania minden pártnak egy-egy 5 személyre szabott ételtálat, amin az ételek a saját programjaikat és ígéreteiket tükrözik. Például egy munkáspárt hoz egy pár vastag szelet kenyeret hagymával és zsírral vagy szalonnával, aki gazdagságot ígér, az pezsgőt és kaviárt, a Kalózpárt hoz rumot, a Magyar Egészség Párt pedig halat, zöldséget és magvakat. Ezeket az ételeket a terem közepén álló nagy fehér asztalra kellett volna lerakniuk, ami Magyarországot szimbolizálja, majd az ételeiket be is kellett volna mutatniuk részletesen, és elmondani, hogy mit miért hoztak, és hogy mit jelképeznek azok. Ezután a Zöld Mozgalom egyik vezetője, mint házigazda tartott volna egy pohárköszöntőt, majd megkért volna mindenkit, hogy fáradjon ki a teremből, az ételt pedig hagyják ott az asztalon, mert mindig a nép eszi meg azt, amit a politikusok főznek. Majd az előre odahívott emberek beözönlöttek volna, és vacsoráztak volna egy jót. Természetesen a pártoknak rendelkezésre állt volna egy másik helyiség is, ahol további eszmecseréket folytathattak volna, és kapcsolatokat alakíthattak volna ki. Ez, mint kiderült a szövegből, érdeklődés hiányában nem valósult meg. Gondolom itt sem vette senki komolyan a meghívást, viszont tervezik, hogy egyszer még megvalósítják az ötletet, ha elég jelentkező van rá.
Itt már kicsit furcsálltam a dolgokat. Mik ezek az eszement ötletek?! De még érdekelt, hogy mi fog kisülni az egészből.
Aztán jöttek a kampány videók felvételei. Minden meg volt tervezve, gondoltam végre valami, ami simán fog menni és jól fog sikerülni. De sajnos tévedtem.
Az első forgatás még egész jól ment, bár egy paródia az egész. A másodiknál majdnem kigyulladt a helyszín, a harmadik forgatáson pedig akkora káosz kerekedett végül, hogy csoda, ha abból lesz bármi is. A színész nem tudta a szövegét, össze-vissza beszélt, amatőr volt mindenki.
Nem baj gondoltam, nem mehet mindig minden tökéletesen.
Majd a bénázás a nyilvántartásba vétel kérvényezésekor sem maradhatott el. A kérvényt egy nyomtatványon kell benyújtani, csak hogy mi ezt egy elavult nyomtatványon akartuk megtenni, amit azóta már többször megváltoztattak. Ezt még elfogadták így, viszont az egyetlen dolog, ami kellett volna a kérvényen kívül a jelentkezéshez az egy logó. Hát ezt meg persze, hogy nem vittünk magunkkal kinyomtatva, így hát végül nagy nehezen sikerült egy rendelkezésre bocsátott számítógép segítségével szerezni egy félkész, színes png kiterjesztésű, 1000×1000 pixel méretű grafikát. Természetesen még ez sem volt jó, mert nekik egy fekete-fehér jpg kiterjesztésű 195×260 pixel méretű embléma kellett volna.
Ezek után a beadványt persze, hogy elutasították, így a legjobb esetben is csak szerda környékén kezdhetnek hozzá a jelöltek állításához és az aláírásgyűjtéshez, ami a többi pártnál általában már rég vagy zajlik, vagy már be is fejezték.
Itt már rájöttem, hogy a helyzet teljesen reménytelen, senki sem fog minket komolyan venni, ha magunkat sem vesszük komolyan.
Az idő hiánya sem lenne ilyen nagy gond, ha lennének jelöltjeink, de hát abból is csak egy van még. Sebaj, mert mindenre van új stratégia, így lettek a jelöltek pótlására ideiglenesen mesehősök beírva és kiposztolva még a facebook oldalukra is. ( Nem értem, nem félnek tőle, hogy mindenki hülyének nézi őket?)
Na itt telt be a pohár, mert rájöttem, hogy ezek teljesen őrültek. Gyorsan le is léptem, ahogy csak tudtam. A választási kampány időszaka még csak néhány napja tart, de egy biztos, ha így folytatják tovább, ez a szervezet már biztos nem lesz ott a választásokon.
Nem tudom, hogy mit fognak elérni ezekkel az ötletekkel. Az igaz, hogy az alap elképzelések jók, és hogy újszerű nézeteik vannak, amiért is én alapból úgy döntöttem, a csapatuk tagja akarok lenni. De az, hogy mesehősöket állítanak a képviselőjelöltek helyett, ebből is látszik, hogy egy meseországban élnek. Ezek nem normálisak, mintha folyamatosan be lennének szívva. Nem tudom, hogy milyen szervezetek indulnak még a választáson, de hogy ha a Kétfarkú Kutyapárt is indult volna, akkor a Zöld Mozgalom méltó ellenfele lehetett volna…
Remélem, hogy érdekesnek és tanulságosnak fogják találni tapasztalataimat, és hogy ezzel segíthetek másokon is, hogy ne essenek bele ugyanabba a hibába, mint én.
Köszönettel: Kiss Zsófia
