Bár a könyv fülszövege kicsit patetikusan ír mennyről és pokolról, sokkokról és börtönről, és ez a hangnem nyilvánvalóan némi költői túlzás vagy marketingfogás következményei, kétségtelen tény, hogy Szalai Viviennek a többszörösen címlapon szereplő Stohl-könyv után megint sikerült „belenyúlnia” egy felkapott témába.
Mely ráadásul ezúttal valóban jóval túlmutat önmagán, hisz A leghíresebb magyar madame nem csupán egy életrajzi ihletési történet, de jelen formájában is apropót nyújthat arra, hogy sok olvasó nézőpontja és véleményrendszere szélesedjen egy olyan világról, melyet elítélni könnyű, megérteni azonban nehéz és kényelmetlen.
Bár Szalai Vivien „modellje” hús-vér nő, jelesül Keleti Györgyi (a volt honvédelmi miniszter, Keleti György lánya), ám A leghíresebb magyar madame nem csupán egy újabb celebkönyv vagy botránykönyv – bár kétségtelenül az is. Celebkönyv, mert az átlagos olvasókat olyan világokba kalauzolja, ahol egyébként nem nagyon fordul(hat)nának meg, botránykönyv pedig: nos, ezt aligha kell magyarázni, miért.
Ráadásul még ha el is vonatkoztatunk a könyv eredetétől, és nem kívánjuk felkutatni azokat a részeket, melyek valódiak és megyek csak Szalai Vivien képzeletének szüleményei (vagy épp a kettő között vannak), a könyv egyébként is élvezetes olvasmány a maga nemében. Nyers, szókimondó, bizonyos értelemben brutális – de kétségtelenül újabb lépést tesz afelé, hogy adott esetben újabb, nem kívánt kényszertabukat tudjunk ledönteni a saját életünkben és világunkban.
Igen, már megint arról a fránya erotikáról – valamint az erotika és érdek keveredéséről van szó. Sokak járnak abban a cipőben, hogy erről a társadalomban mindig is benne élő jelenségről nem tudnak nyíltan és őszintén beszélni, sőt abban is, hogy adott esetben átgondolatlanul, prüdériával övezve nyilvánítanak csak véleményt. Ez egyáltalán nem baj, hisz a könyvben is kiemelt dolgok nem dicsérendők, sőt legyen meg mindenkinek a saját értékrendje és véleménye: de ahhoz, hogy az megalapozottá válhasson, nem árt ismerni a „másik oldalt” is.
Szalai Vivien könyve, vagy ha úgy nézzük, Keleti Györgyi dúsított életrajza pedig erre, azaz a szemlélettágításra mindenképp megfelelő – emellett pedig lebilincselő és bizonyos tekintetben véve tanulságos mű is. Ráadásul más kárából és életéből hatékonyabb tanulni, mint a saját, esetleg elkerülhető hibáinkból.
