Az idei SZEM fesztivál a csapatok hazautazásával vasárnap lezárult. Roppant izgalmas hetet tudhatunk magunk mögött – vendégelőadások hat országból, tíz egyetemről, több mint 150 résztvevő, színészek, operisták, egész zenekarok, belakott új játszóhelyek, workshopok és egy záróbuli a barlangfürdőben: ez a Színművészeti Egyetemek Miskolcon fesztivál mérlege 2014-ben.
A Miskolci Nemzeti Színház és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem közös 
szervezésében létrejött fesztivál elérte legfontosabb célját: Európa több pontjáról érkező fiatalok találkozhattak egymással, egymás munkáival, új színházi formákkal és gondolkodásmódokkal. Táncszínház, kortárs opera és hagyományos prózai előadás egyaránt szerepelt a programban, idén pedig különös hangsúlyt fektettünk a élőzenés színházi produkciókra. Nagy találkozásoknak lehettünk a szemtanúi a színház összes játszóhelyén, nem is beszélve a kötetlen szakmai beszélgetésekről és a hajnalig tartó bulikról.
A miskolci közönség egészen különleges műsorból válogathatott. A fesztivál nyitóelőadása, a Mindennek ellenére címet viselő táncos produkció a messzi Vilniusból érkezett, a mozgásszínházi elemeket alkalmazó OPERCULUM – A haza keresése pedig egy német-lengyel koprodukció. Hatalmas sikernek örvendett a Bukarestből érkező angol (és olykor magyar!) nyelvű Kopasz énekesnő is, ahogy a prágai hallgatók Háború című, megrázó alkotása is. Igazi különlegesség volt a Lukrécia meggyalázása című Britten-opera, melyet a varsói diákok hoztak el Miskolcra – hatalmas érdeklődés követte, zsúfolásig megtelt a Festőtár.
Magyar részről népszerű volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkező, a negyedéves színészek által előadott Hamlet (r. Zsótér Sándor) és Vérnász is (r. Horváth Csaba), melyek szintén zsúfolásig telt házakkal mentek. Nagy sikerrel ment le kétszer a különleges térben játszódó Rómeó és Júlia is (r. Rusznyák Gábor), melyet a harmadéves kaposvári színészhallgatók dolgoztak fel. A fesztivál záróakkordja pedig a Don Juan Project volt, egy tudományos-fantasztikus lázálom, melyben Mozart-áriák mellett zeneszerző szakos hallgatók munkáit is hallhattuk operista növendékek előadásában (r. Almási-Tóth András).
A fesztivál ideje alatt a vendégek megtekinthették a színház saját produkcióit is – a miskolci Kopasz énekesnő mellett választhattak a Sirály és a Másiksirály, a Don Giovanni és a Woyzeck között. Az előadások mellett pedig számtalan kísérőprogram is szerepelt még a fesztivál műsorában. Három nap, három workshop: Szabó Mónika, Katona Gábor, Soós Attila és Widder Kristóf is tartottak tréningeket, melyeken részt vehettek a fesztivál vendégei, és melyek eredményeiről a szombati workshop bemutatókon számolhattak be a hallgatók. Kovács Bálint beszélgetett Tasnádi Istvánnal a magyar dráma helyzetéről és a szöveg szerepéről a kortárs magyar színházban. A Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező mesterszakos hallgatóinak munkáiból kiállítás nyílt az első emeleti társalgóban – a téma III. Richárd volt, született díszlet- és bábterv is.
Koncerteket is tartottunk – a kaposvári harmadévesek Jónás Tamás megzenésített verseiből állították össze Lassuló zuhanás című koncertjüket, Copland Emily Dickinson 12 verse című művét adták elő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói, valamint Színes hangok címmel a színház zenekarának saját, keleti témákat feldolgozó koncertjét is meghallgathatták az érdeklődők.
Idén összetett tudósítások is születtek a fesztiválról. Az előadások egy részét élőben közvetítettük az Interneten, készült blog a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg, valamint videóbeszámolók a filmes tanszék hallgatóitól.
Reményeink szerint elértük a kitűzött célt, hogy betekintést nyújtsunk Európa fiatal színházcsinálóinak munkásságába, hiszen ők azok, akik meghatározhatják a jövő színházművészetét. A formabontó vizsgaelőadásokra több mint ezren voltak kíváncsiak Miskolcon, és a kísérőprogramokra is nagy volt az érdeklődés. Az első két SZEM fesztivál tanulságait figyelembe véve már szervezzük a jövő évi fesztivált is – újra vendégül látjuk Európa színművészeti egyetemeit Miskolcon.
Fotó:Éder Vera
