Karafiáth Orsolya A házikedvenc című regénye egy kicsit olyan, mint egy kisebb adag szürrealizmus: a való életre hajazó világot spékelte meg némi valótlansággal. Nem gond, ha most bárki értetlenül áll a mondat előtt; minden egy csapásra világossá válik, mialatt-miután elolvassa a könyvet. A szerző a könyvben megmutatja, hogyan látja ő a világot, illetve miként vélekedik róla, miközben pár önmagára és az életére vonatkozó utalást is elrejtett.
Adott egy Bori nevű idősebb hölgy, aki amilyen gazdag, olyannyira fukar. Az anyagiakon és a külsőségeken – no meg önmagán – kívül nem igazán érdekli más. Nemcsak pénzből, hanem hódolókból sincsen híján. Kapatossága ellenére azonban magányosan él: villájának üresen kongó tetőtéri manzárdja nem talál már egy ideje bérlőre, aminek nyomós oka van. A városi legenda ugyanis úgy szól, hogy a beköltözés egyenlő a befellegzéssel.
Mondhatjuk úgy is, hogy balekok mindig akadnak. Ez Bori esetében sincs másként: egy harmincas nő, Orsi a villa tetőterének következő önjelölt áldozata. A lány nagy lépésre szánja el magát: otthagyva szüleit (aminek már éppen ideje volt…) és jól kereső állását egy nőknek szóló magazinnál, nekivág a főváros dimbes-dombos, vagyonosok uralta felének, azaz Budának. Így hozza össze a sors Bori nénivel, aki nem restelkedik: kapva az alkalmon, a tulaj könyörtelenül becserkészi őt (akár Rigó, Orsi macskája is tanulhatna tőle) – nincs is hát menekvés, még a figyelmeztető jelek ellenére se. Teljesen a ház és a főbérlő cukorszirupnál is ragacsosabb kedvességének bűvkörébe kerül; a tetőtérről pedig kiderül, köszönőviszonyban sincsen a villa külsejével.
Azonban a beköltözés öröme nem tart sokáig, a varázs rózsaszín köde csakhamar elszáll – pláne, minek után Bori néni megkapta, amit akart. Kísérteties dolgok történnek Orsival: a furcsa, sejtelmes hangok még csak hagyján, de hogy a lefolyó ismeretlen eredetű, nem csupán egy skalpról származó hajcsomókat rejt, az már bőven elég okot ad az aggodalomra. Mindez viszont csak a kezdet, ugyanis ezután zajlik majd még csak az élet. Orsit nemcsak a kiállhatatlan Borival veri s sors, hanem rajta kívül jó pár képtelen alakokhoz is lesz szerencséje: egy depresszióban szenvedő, spleeni íróhoz, Bori néni alkoholista férjéhez, egy okoskodó-tudálékos szerelőhöz és egy svéd Don Juanhoz. A hab a tortán pedig, hogy az olyannyira szeretett kis kedvencével is történik valami.
Az ismertetett szereplőgárda alapján, első benyomásra A házikedvenc kaotikusnak tűnhet, és látszólag nem sok értelme van ennyiféle embert egy fedél alá hozni. Ha pedig hozzávesszük a szerző által teremtett szürreális mesevilágot, mely telis tele van groteszk eseményekkel, humorral, egy kis adagnyi misztikummal fűszerezett, akkor meg pláne. A helyszínválasztással azonban máris helyére kerül minden: a történet nem véletlen játszódik a fővárosban. Nagyon is van üzenete, mégpedig a társadalomkritika. A karikatúraszerű alakok ugyanis a magyarok egy-egy napjainkban jellemző – nem éppen előnyös – vonását-oldalát elevenítik meg.
A regény tehát tükröt is tart elénk. Így alkalomadtán egy-egy mosoly vagy jókedvű hahota között-után bizony ott érheti az olvasót a jeges felismerés azáltal, hogy valamennyire magára ismer. Ránk, magyarokra kifejezetten jellemző a pesszimizmus és a búvalbéleltség; és ahelyett, hogy a saját portánkon néznénk körbe rendrakás céljából, másokra mutogatunk és a külső körülményeket okoljuk. A megoldást is kívülről várjuk – ezért van nagy keletje a világmegváltó ezoterikus könyveknek –, és a nagy önsajnálatban pedig felzabáljuk magunkat. Holott a megoldás közelebb van, mint hinnénk, csak ahhoz befelé kéne fordulni, mélyre ásni, vagyis szembenézni önmagunkkal.
A főszereplő, Orsi – a keresztnéven kívül – magán viseli az írónő személyiségének egy-egy vonását. Karafiáth Orsolya sosem rejtette véka alá problémáit: a sajtóban bátran beszélt evészavarairól, az alkohollal való szoros viszonyáról vagy gyenge idegrendszeréről. A könyv mindezeken túl pedig tartalmaz Filó Vera grafikus munkája nyomán készült, a szöveghez passzoló illusztrációkat is – így alkalom adódik időnként szünetet tartani az olvasásban, és a szemet a képeken pihentetni. Mindezeknek köszönhetően tehát kellemes olvasmány A házikedvenc, amely a látszat ellenére nem üres-semmitmondó alkotás. A szórakoztatáson túlmenően szolgál némi elmélkedni valóval – lehet párhuzamokat és ellentéteket vonni, mindenkinek szíve joga szerint.
