„Jiszgádál vöjiszkádás smé rábó” – „Magasztaltassék és áldassék az Ő nagy neve”.
Az Örökkévalót dicsőítő ősi imával emlékezik a zsidóság világszerte a soá áldozataira. A hatmillióra, akinek azért kellett meghalnia, mert atyáik azt az Istent imádták, akinek Jézus Krisztusként való megtestesülését tiszteli isteneként a keresztény Európa is.
Ezen a napon, Auschwitz-Birkenau felszabadulásának napján emlékezik meg róluk az egész világ. „És add tudtára a te fiadnak azon a napon…” (2Móz 13,8) – az emlékezés bibliai parancsának teszünk ma eleget, amikor a zsidóságnak nem Egyiptomból, a szolgálatnak házából, hanem a halál torkából való megszabadulására emlékezünk.
Emlékezünk és figyelmeztetünk. Emlékezünk a Weimari Köztársaságra is, a demokráciára, amely nem volt fölvértezve a gonoszság támadásával szemben. Emlékezünk a nácizmusra is, amely a maga eredendő aljasságában hirdette, hogy a boldogulás útja mások szolgasorba taszítása, kifosztása és meggyilkolása. És emlékezünk a gyilkosokra is, akikben talán az a legszörnyűbb, hogy nem szadista vadállatok, véreskezű ámokfutók voltak, hanem pedáns kispolgárok, példás családapák, akiket a nácizmus formált vérivó gazemberekké.
És figyelmeztetünk. Soha többé olyan demokráciát, amely nem képes megvédeni magát! Soha többé olyan rendszert, amely békés polgárokból eszelős tömeggyilkosokat farag! Soha többé fasizmust, soha többé nácizmust!
Veimru omén – mondjátok, hogy úgy legyen.
Gyurcsány Ferenc
a DK elnöke
