A sci-fi műfajában elhíresült Robert Charles Wilson által írt A Blind Lake-rejtélyben keveredik minden, amely csak izgalomra adhat okot a műfajban: modern technológia, űrkutatás, idegen lények, bezártság, túlélés. Ha ezek a kulcsszavak nem elég meggyőzőek, akkor álljon itt egy olyan tény, amely alapján nyugodtan meg lehet szavazni a bizalmat a könyvnek: 2004-ben a Hugó-díjra is jelölték.
A regény felütése kísértetiesen hasonlít egy televíziós valóságshowra, azzal a különbséggel, hogy emberek vizslatnak nem éppen karnyújtásnyira lévő, és embernek a legkevésbé sem nevezhető lényeket. Hogy kicsit pontosítsak, arról van szó, hogy a Minnesota állambeli Blind Lake Szövetségi Kutatóintézet tudósai egy a Föld nevű bolygótól 51 fényévnyi messziségben lévő idegen létformát figyelnek meg. A matiné abból áll, hogyan esznek-isznak, végzik el kis-és nagydolgukat, illetve dolgoznak (igen, azt is tudnak) ezek az akár homárnak is beillő lények.
Ebbe a miliőbe csöppen Chris Camody újságíró, riportot készíteni. Azt persze álmában sem gondolta volna senki, hogy ő lesz az utolsó bejövő ember az intézet ajtaján. Ugyanis mindenféle előzetes figyelmeztetést vagy magyarázatot mellőzve a katonaság körülzárja a területet, a külvilágtól teljesen elvágva a bent lévőket. Semmilyen információjuk nincsen a külvilágról és a történtek miértjéről; csupán étel- és egyéb létszükségleti szállítmányokat kapnak.
Ennek ellenére tovább folytatják a kutatást. Ilyen áldatlan körülmények között van összezárva egymással a nemrég elvált Marguerite Hauser és Ray Scutter, akik nemcsak a magán-, hanem a tudományos életben is tökéletes ellenségek. Marguerite megszállottan hisz az idegenek létezésében, míg exférje szerint a hipermodern gépeik valótlan képeket közvetítenek, és az űrlények létezése örök talány marad. Ebben a belharcban pedig csak hab a tortán az Asperger-szindrómás lányuk, Tess, aki nem kis meglepetéseket tartogat.
Mindeközben a kordon egyre szorosabbra zárul, és Marguerite felfedez valami egészen furcsát: bármennyire is lehetetlennek tűnik, az idegenek elkezdenek másként viselkedni: mintha tudnak róluk, és el is hagyják bolygójukat. Az idő egyre fogy, míg a megválaszolatlan kérdések csak szaporodnak. A szerző ráadásul mindezt izgalmas cselekményvezetéssel teszi, a történet, a leírások és az elhangzott – pontosabban leírt – információmennyiség nem sok és nem is kevés, éppen megfelelő.
A szerző eddigi műveihez képest nem okoz meglepetést: hozza a tőle megszokott színvonalat mind a stílus, mind a cselekmény terén. Bár tartalmaz egy-két bukatót, amely a jól felépített történet és világ rovására megy – példának okáért elég értelmetlen, hogy elég nagy fejtörést okoz a megfigyelőközpont technológiájának kezelése; de az is hagy némi keserű szájízt, hogy nem egészen derül fény a fogva tartásuk indítékaira. A Wilson-rajongók biztosan nem fognak csalódni A Blind Lake-rejtélyben. A sci-fi, illetve a csillagok – és persze „E.T.” – szerelmesei pedig ne hagyják ki ezt a ziccert a szerzőtől az izgalmas, a téli estéket kitöltő szórakozásra egy regény erejéig.