Az évek folyamán többször kaptam felkérést a Magyar Televízió különböző adásától, hogy beszéljek a protokollosi munkáról, vagy az általános és közéleti viselkedés kultúra szabályairól. Bizonyára emlékeznek arra, hogy néhány évvel ezelőtt Gondolatportré, Válaszd a Tudást – Példabeszéd címmel különböző szakembereket kértek fel arra, hogy fejtsék ki gondolataikat a szakmájuk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Így került sor arra, hogy a Le Meridien Szállodában elmondtam mindazt a TV M1 és M2 adásában amit fontosnak tartottam a protokollról.
A korszerű hivatali kapcsolattartás ma már elképzelhetetlen a protokoll ismerete és alkalmazása nélkül. Napjainkban gyakran lehet hallani azt a kifejezést, hogy protokoll. De sokan nem tudják, hogy milyen tartalmi munka húzódik meg mögötte. Vannak olyanok, akik nem tartják a protokollt a munka lényegéhez tartozónak. Ahogy összetartozik a tartalom és a forma, úgy tartozik össze a tárgyalás tartalma és a protokoll. „A különféle intézmények nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársai számára ezért nagyon hasznos lehet, ha a magas szintű kapcsolatok ápolásának és fenntartásának legalább elemi szabályait megismerik.
Terjedelmi okokból nincs lehetőség a diplomácia történetének és a vele párhuzamosan kialakult diplomáciai protokoll gyökereinek alaposabb ismertetésére. De legalább vázlatos bemutatásuk nélkülözhetetlen a ma is alkalmazandó szabályok megértéséhez és használatához.”
Ahhoz, hogy a protokoll fogalmát megértsük, a régmúltba kell visszamennünk. Át kell tekinteni azt, hogy mi a kapcsolat az
ILLEM – ETIKETT – PROTOKOLL
fogalomhármas között.
I.
a/
Ami az illem fejlődését illeti:
– Az ember az közösségi lény.
– A viselkedéskultúra egyidős az emberiséggel.
– A közösségek kialakulása és azon belül a magatartási szabályok fejlődése hosszú történelmi folyamat eredményeként jöttek létre.
– A kulturált viselkedési szabályok között vannak alapvető szabályok, amelyek mindenütt kötelezőek.
Konfucius /i.e. 551 – 479 / az ókori Kína legnagyobb gondolkodója. Gyakran ídézte azt a szabályt, hogy ” AMIT NEM AKARSZ, HOGY MEGTEGYENEK VELED, NE TEDD MÁSOKKAL.”
Az illemnek van köze a törvényhez, az erkölcshöz és a társadalmi konvencióhoz.
A társadalom mindennapi zavartalan életéhez szükséges normákat, az állam a jogrendszerben fogalmazza meg és szigorúan szankcionálja őket.
Az ERKÖLCS belülről sugallja, hogy mi a helyes és mi a helytelen cselekedet. Az erkölcsi értékrend iránytűként szolgál az ember életében, ami meghatározza a magatartását.
Az ERKÖLCS az ember belső törvénye.
Goethe: „Az udvariasság minden megnyilvánulásának erkölcsi alapja van.”
A viselkedési szabályok jellemzői, hogy
• Történelmileg alakultak ki
– Társadalmi méretekben érvényesülnek
• Mindennapiak, azért nagy gyakorisággal fordulnak elő Ami a leglényegesebb:
Belerögződnek az emberbe a nevelés, a hagyomány, a megszokás, a közösségi kapcsolatok révén, igy típushelyzetekben is biztosítják a kapcsolatteremtést.
Az ILLEM a társadalmi érintkezés, a jó modor és az udvariasság szabályainak az összessége.
Az udvari viselkedési formák évszázadok, sőt évezredek alatt alakultak ki.
Az illemszabályok megjelölésére a nemzetközi nyelv általában az „etikett” kifejezést használja, ami franciául eredetileg címkét, árujegyet, felsorolást jelent.
Az etikett a francia udvarban,Versailles-ban keletkezett az abszolutizmus virágkorában. Azt mondhatnánk erről, hogy az előkelő társadalmi osztályok, a királyi udvar viselkedési ceremóniáit jelenti.
Egy szellemes meghatározás szerint:
AZ ETIKETT A TÁRSASÁGI ÉLET MŰVÉSZETÉNEK A TECHNIKÁJA
– Spanyolországban a XVI. században olyan szigorú etikett szabályozta az udvari viselkedést, hogy egyes szabályok megszegése halálbüntetéssel járt. Ezért fordulhatott elő az, hogy a spanyol királynő leesett a lováról és a lába beleakadt a kengyelbe. A KIRÁLYNŐ ÉRINTÉSE FELSÉGSÉRTÉSNEK SZÁMÍTOTT. Két nemesember mégis a segítségére sietett, az egyik megfékezte a lovat, a másik kiszabadította a királynőt, de azután rögtön az istállóhoz rohantak és elmenekültek az udvarból. A formalitások annyira áthatották az egész udvart, hogy MÉG A KIRÁLYI PÁR IS SAJÁT MÉLTÓSÁGÁNAK A RABSZOLGÁJÁVÁ VÁLT.
– XIV. Lajos szerette az udvari életet, kedvére volt Versailles örökké mozgalmas világa. A 17. század végén színpadias külsőségekkel, ragyogó és pompázatos környezettel vetette körül magát. Ezt ő úgy értelmezte, hogy ő a nap, amely körül a mindenség forog. Ezért őt Napkirálynak nevezték.
„Reggel 8 órakor ébresztik a királyt. Az udvari orvos és segédje lépnek be, majd a király egykori dadája, aki megcsókolja az uralkodót és vizes ruhával törli meg arcát. Ez jelenti a mosakodást, majd ingváltás következik. Utána kinyílnak a hálószoba szárnyas ajtói, megkezdődik az öltözködés ceremóniája.
Udvari méltóságok adják kézről kézre a ruhadarabokat. A délelőtt többnyire tanácskozással telik el, ahol a meghívottak csak szigorú rangsorban, az udvartartás szigorú előírásai szerint léphetnek a király elé.”
– Mátyás király udvartartása a legkorszerűbb európai reneszánsz állami elvekre épült. Szigorú volt az udvari rangsor, ennek ismerete ekkor már külön tudománynak számított. A rangsorolás az erőviszonyokat is kifejezheti!
Írta: Összeállította: dr. Vámos Lászlóné – Katalin
