Frédéric Beigbeder – mond valakinek bármit is ez a név? Ha nem, segítek: ő Franciaország egyik (ha nem is a) legmegosztóbb személyisége. Ha nem provokatív műveitől, akkor kisebb-nagyobb botrányaitól hangos a média. A filmrendezéshez is értő, valamint a tévés talkshow-kban is gyakran vendégeskedő férfi megfordult a reklámszakmában is „kreatív szakemberként”. Ottani pályafutásának tíz év múlva nem kicsit merész húzása vetett véget: 99 frank címen regénybe fogalmazta tapasztalatait és véleményét.
Itthon nemrégiben 2999 Ft címen jelent meg a mű, amely a korábbi 1999 Ft újabb kiadása (és a bérekkel ellentétben, követi is az inflációt). Annyira botrányos és meghökkentő, hogy két formában is adaptálásra került: elkészítették a színházi és filmváltozatát is (utóbbi 2007-ben került a mozikba), ami azért már önmagában is azt jelenti, hogy a téma széleskörű érdeklődésre tarthat számot.
Na de miről szól ezzel a sejtelmes és nem túl árulkodó címmel bíró könyv? Octave (aki a szerző bevallása szerint a saját avatarja) életét követhetjük nyomon, aki a szakma áldozatává válik. A férfit hírnév és temérdek pénz, amik miatt a világ a lába előtt hever, szépen lassan bedarálja. Átesve a ló másik oldalára (na de nem is közvetlen mellé, hanem onnan kilométeres távolságra) az addig abszolút alapfelfogásának számító „dolce vita” elviselhetetlenné válik számára.
Változatosságot ebben az állapotba (amelyhez képest a burnout-szindróma kispista) egy általa kitalált játékkal hoz: hogyan veszítsük el állásunkat a lehető leghamarabb? Azt hinné az ember, ezt rekordsebességgel meg lehet nyerni. De nem Octave számára. A célhoz vezető út hosszabb, mint amire számított, és kapva a sorstól még egy pofont útravalóul, azzal kell megoldania a helyzetet, amivel pénzt keresett: a kreativitással.
Frédéric Beigbeder lerántja a leplet a reklámszakmáról: lekaparja annak csillogó, mézédes mázát, s megmutatja az alatta rejlő valóságot, melyet oly nagy igyekezettel próbálnak takargatni és elrejteni a külvilág elől. Igazolást nyer a „pénz beszél, kutya ugat”, vagyis hogy mekkora hatalma van a pénznek és az anyagiaknak, amelyekért cserébe kis túlzással bármit képes és hajlandó az ember eladni (átvitt értelemben véve is).
A 2999 Ft korunk médiavezérelte társadalmának kritikája (és szegénységi bizonyítványa) is egyben. (Pontosabban nem is jó ez a kifejezés, hisz a reklámipar a maga szempontjából kétségtelenül hatékony.) Lerántja a leplet arról a vonzó világról, mely sokaknak csak álma és utópiája, ráadásul felhívja a figyelmet mindkét fél felelősségére is – nem kímélve a szerző saját addigi életét és sikereit sem.
Mindenkinek ajánlott elolvasni Frédéric Beigbeder regényét. Sokan értékelték kijózanítónak és elgondolkodtatónak; hisz szerintük ráébreszt arra, hogy szellemi rabszolgaságban élünk, és hogy mindannyian a reklámipar foglyai vagyunk valamilyen szinten. Még ha ezzel nem is feltétlenül értünk egyet, vagy természetesnek vesszük, akkor is segíthet felhívni a figyelmet bizonyos tényekre – azok, a későbbiekben történő észben tartása pedig már a saját felelősségünk és érdekünk.
