Mezőnyárád első írásos emléke 775 évvel ezelőtt íródott. E jeles esemény miatt gyűltek össze november 30-án 11 órára a község iskolájának kistornatermében azok, akik részt kívántak venni az ünnepi megemlékezésen. Elsőként Korpás Zoltán tolmácsolta az összegyűlteknek Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versét, majd a település első embere, dr. Horváth László polgármester köszöntötte a megjelenteket és foglalta össze a megemlékezés mivoltát. Tállai András, a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára ünnepi beszédében hangsúlyozta a közösségi összefogást, a tenni akarást és az összetartozás érzését. Ezt követően Bárdos-Simon Katalin tekerőlantművész előadását hallgathatták meg a jelenlévők. A népi hangszerrel játszott dallamokon kívűl felcsendült a művésznő gyönyörű hangja is.
Az előadást követően Szelei Katinka röviden összefoglalta a kistornateremben összeállított történelmi kiállítást, amely megmutatja Mezőnyárád múltját és jelenét. A 775 éves évfordulóra készült kiállítás 3 fő részből tevődik össze. A tárlat egyik részeként bemutatkozik az Őszirózsa Nyugdíjasklub, akik a mai napig aktívan részt vesznek a közösség életében, másik részként az általános iskola tanulói által összeállított munkák mutatják be, mit is jelent az egyes itt tanuló és élő diákoknak Mezőnyárád. Harmadik részként pedig egy képes helytörténeti kiállítást láthattak a jelenlévők, ami közel 100 esztendőt ölel át. A megemlékezés következő állomása az a 775 lépésből álló történelmi séta volt, ami a kiállítástól az átadásra kerülő sószobáig és polgárőr szolgálati helyiségig vezetett. A séta során 5 állomáson a villanyoszlopokra elhelyezett táblák segítségével ismerkedhettek meg a résztvevők a község múltjával.
A történelmi séta vége az újonnan megépült sószoba volt, amit az ünnepség keretein belül avattak fel. Egy vers után a szalagot a település polgármestere és Tállai András államtitkár vágta át, mintegy jelképesen átadva ezzel a település lakóinak a megújult épületet. A sóbarlang és a megújult polgárőr szolgálati helyiség megtekintése után, e jeles eseményre készült emlékoszlop leleplezése maradt hátra. Elsőként Korpás Zoltán szavalata csendült fel, majd leleplezésre került a nagyrészt helyi emberek keze munkáját dicsérő emlékoszlop is.
