Nincs is hálásabb téma az emberi természet ábrázolására, mint a szerelem (ha nem számítjuk a krimik alapkoncepcióját adó gyilkosságot). Szokták is mondani: háborúban és szerelemben mindent szabad. De vajon valóban így van? És vannak-e határok? Katherine Webb, Az elfelejtett dal című regényében hasonló helyzettel szembesül az éppen serdülőkorban lévő lány főszereplő. Nincsen könnyű helyzetben, hiszen nem elég, hogy eddig teljesen ismeretlen vizekre téved természetszerűleg az érzelmek tengerén, de rögtön egy egészen komoly csavar is van a dologban: szívének vágya közel sincs vele egy súlycsoportban.
1937-ben Dorsetben egy Blacknowle nevű, kis part-menti faluban járunk. A magányosnak és vadnak mondható gyerekkort magáénak tudó, kiközösített-kitaszított 14 éves Mitzy Hatcher életét végérvényesen új irányba sodorja egy jövevény: a híres-neves művész, Charles Aubrey érkezik egy nap exotikus szeretőjével és gyerekeivel. A művész gyakorlatilag adoptálja őt – na de nem az apai érzelmektől-gondoskodástól vezérelve, hanem annak apropójából, hogy Mitzy személyében megtalálta soron következő festményinek tárgyát.
Mitzy az elkövetkezendő három év nyarán olyan tapasztalatokban lesz része, amelyek számára eddig elképzelhetetlenek voltak. Ugyanis nemcsak a családot kedveli meg, hanem fokozatosan beleszeret a férfiba. A kislány ártatlan kötődése megszállott ragaszkodásba fordul át, és gyermeki rajongása érzelmek bonyolult szövedékévé sűrűsödik.
Évekkel később egy fiatal férfi érdeklődését három portré kelti fel egy galériában, azoknak is kifejezetten az intenzitásuk nyűgözik le. Nem hagyják nyugodni őt a festmények, így a mögöttük lévő sejtelmes titok felderítésére indul. Így jut el a dorseti faluba, ahol kérdéseire csak a falu öregasszonya tudja megadni a választ – melyekben kirajzolódnak az 1930-as évek végi túlfűtött, szenvedélyes, fájdalmas, őrült nyarak eseményei.
Az elfelejtett dal egy igazán érdekfeszítő, szívet facsaró, szomorú romantikus történet a szerelem erejéről, a rögeszmék veszélyeiről és a memóriában-emlékekben való megcsalatkozásról. A történet, amelyben a feszültség szépen lassan növekszik, rengeteg titkot és zavart tartogat, és jóformán a valóság és a képzelet határmezsgyéjén egyensúlyoz időnként. Webb remekül ábrázolja és bontakoztatja ki, hogyan mélyülnek Mitzy érzelmei, és kerül ezzel párhuzamosan erkölcsi dilemmába – kapargatva ezzel az emberi viselkedés és elme homályos-szürke területeinek felszínét.
A szerző stílusa remekül passzol a sztorihoz, annak kifinomultságával, meggyőző erejével és érzékiségével-érzelmességével – ami valljuk be, nem elhanyagolandó szempont egy regény élvezhetőségénél. Pluszpont, hogy a karakterek életszerűre sikeredtek a maguk élénk-színes személyiségével, továbbá nem húzhatók egyértelműen a jók-rosszak skatulyái. Így az egész történet hitelesebbé válik. Meleg szívvel ajánlott tehát Az elfelejtett dal mindazoknak, akik nem idegenkednek a borongósabb hangulatú romantikus regényektől, és készek fejest ugrani az emberi lélek zegzugos, kesze-kusza rejtelmeibe.
