A De mi került a pitébe? címet önmagában látva elsőre azon találhatjuk magunkat, hogy agytekervényeink a kérdés megválaszolásán dolgoznak. A borító révén azonban süt a regényről, hogy nem egy szakácskönyvhöz van szerencséje az olvasónak.
A fedőlapon lévő (bal)sejtelmes, gótikus képet elnézve pedig ki is lehet zárni azt az eshetőséget, hogy a szórakoztató irodalomban mostanság divatossá-felkapottá vált gasztro- (és túlnyomórészt romantikus) témájú regényről van szó. Megkímélve az olvasót az esetleges kétségek közti gyötrődéstől, Alan Bradley hatrészes sorozatának első kötete a bűnügyi irodalmat teszi még ízesebbé-színesebbé-szagosabbá.
A történet főhőse egészen rendhagyó több okból is. Az még csak hagyján, hogy nem szakmabeli (ahogyan azt általában megszokhattuk a krimi esetében), de még csak jóindulatúan sem lehet felnőttnek mondani a maga 11 évével. A teljesebb képhez hozzá tartozik előnyös oldalának bemutatása is: a kiskamaszt élénk fantáziával, jó megfigyelőképességgel, nem kevés ésszel és nagyfokú kémia iránti érdeklődéssel áldotta meg a sors. Hogy mindez elég-e egy gyilkossági eset felderítéséhez? Jó kérdés, mindenesetre elszántsága és az autodidakta módon elsajátított vegyészeti ismeretei azért nyomnak valamennyit a latban.
Ideje lerántani a leplet erről a titokzatos és érdekes személyről: ő Flavia de Luce, aki édesapjával és két nővérével (akiknek a kedves mint szó kínaiul hangzik) él egy Buckshaw-i kastélyban. A magának való lány a birtokukon egy nap rátalál egy elhagyatott laboratóriumra, ahol többek között méregkeveréssel szórakoztatja magát. Azt azonban talán még ő maga sem sejtette volna, hogy tudására szüksége lehet – na de nem is akármilyen okból: édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával a kertjükben talált hulla miatt. Flavia gyerek létére, sokakat meghazudtoló bátorsággal és a kémia eszközeivel nem kevésre vállalkozik, mint a számos homályos folttal tarkított bűneset megoldására.
Bár a kémia sokak számára elég elrettentő lehet, a főszereplő kora miatt a sztori holmi gyerekmesének is tűnhet – de ez csak a látszat, ami, mint tudjuk, néha szokott csalni. A De mi került a pitébe? ugyanis bőven tartogat meglepetéseket és fordulatokat, a kémia tudományának bevonása a történetbe pedig egészen eredeti-egyedi fogás a szerző részéről. Ráadásul nem kevés humor forrása, hogy az eset megoldása alapvetően korban érettebb embert szükségelne – de keményebb fából faragták a Flaviát, mintsem ez elegendő ok legyen a megfutamodásra.
Egy szóval, minden időközben estelegesen felmerült ellenérzet ellenére tényleg érdemes elolvasni Alan Bradley sorozatkezdő kötetét, hiszen üde színfolt a műfajban, nem pedig egy gyártósorról leemelt tucat-darab.
