Legtöbbünket sajnos olyan természettel áldott meg a sors, hogy elég könnyen irigykedünk a másikra. Az okok tárháta rendkívül tág: tárgyak, anyagi helyzet, külső, élet, pasi vagy barátnő… – a listát napestig lehetne folytatni. Ha ezt kombináljuk a magyarokra jellemző nemzeti sajátossággal, miszerint a panaszkodás és az önsajnálat a napi teendők listáján előkelő helyet foglal el, akkor máris nem annyira rózsás a helyzet…
Kánya Kata legújabb, Darabokra tört szívek című könyvében a problémát a párkapcsolatra leszűkítve világít rá arra, hogy az, amit adottságnak vélünk, csak nézőpont kérdése.
A társközvetítéssel is foglalkozó szerző az évek során annyi magánéleti problémával találkozott, hogy még kimondani is sok. Így azért már biztonsággal elmondató, kellő gyakorlattal rendelkezik, hogy a lehető legjobb megoldást nyújtsa tálcán klienseinek. Tapasztalata szerint a hozzá fordulóknak nem elvont, alig értelmezhető, gyenge tudományos lábakon álló, ezoterikus jellegű tanácsokra van szükségük, hanem sokkal inkább gyakorlati útmutatásra. Munkájában és műveiben a szerző ezt tartja szem előtt – és ez valóban sikerült is neki.
A Darabokra tört szívekben Kánya Kata tizenegy történet formájába öntötte a szív (vagy az isten – kinek hogy tetszik) és a sors kifürkészhetetlen útjait. De mivel a rendező maga az élet, ne várjuk, hogy egytől-egyig happy enddel végződnek. Viszont mindegyik egyazon célt szolgálja: a támasznyújtást és az okulást. Ugyanis olvasás közben jó eséllyel megjelenhet a „deja vu” érzés (aminek oka, ahogyan azt már említésre került fentebb, az írónő széleskörű és nagyszámú tapasztalata).
Hangsúlyozandó, hogy mivel az élet általában nem a tankönyvben leírtak alapján alakul, és minden eset egyedi, ezért nem receptként, hanem fenntartással és a (megfelelő) helyükön ajánlott kezelni a könyv tizenegy szereplőjének történetét. Céljuk inkább az, hogy rámutassanak, miért nem tudunk egyről a kettőre lépni; hogy segítsenek elkerülni bizonyos potenciális hibák elkövetését; vagy ha már benne vagyunk a slamasztikában, akkor utat-lehetőségeket mutassanak, hogyan lehet belőlük kimászni.
Ne ódzkodjunk hát kézbe venni a Darabokra tört szíveket. Mert ami eltört, azt az esetek többségében össze is lehet ragasztani. Nem fog megszólalásig hasonlítani az eredetire, de talán ez nem is akkora baj, hiszen végtére is az életben a változatosság gyönyörködtet, valamint (akármennyire is klisének hangzik) ami nem öl meg, az megerősít. Ehhez nem kell mást tenni, mint felállni és menni – mégpedig előre.
