Wagner zenedrámáit előlegező bűvös hangja megtörtre a taljánok egyeduralmát.
Az eredetileg szimfonikus fantáziának nevezett (és elsőnek szánt) szimfóniájában Schumann felesége, Clara portréját akarta megrajzolni, kinek témáját még jegyességük idején kottázta naplójába. Távolabbi célja viszont a műfaj felvirágoztatása volt, ahol a program igen eredeti módon lépett frigyre tárgyával: a hagyományosan különálló tételek összekapcsolása révén nagyszabású, mégis egységes mű született, ahol a téma különböző alakjai szellemként járják át az elgondolásában teljesen újszerű kompozíciót. A fin de siècle avagy a dekadencia alkotói gyakran „kopogtattak” inspirációért letűnt korok géniuszainak ajtaján. Az ebből fakadó eklektikus irányzatok egyik kivételes fenegyereke Max Reger volt, akiről az elmúlt évszázad alatt – mint Bach félresikerült reinkarnációjáról – számos szamárságot mondtak és írtak. Lehet, hogy orgonaművei egy részéből egyértelműen kihallható az ő „alfa és az omegája”, de a korra oly jellemző „szorongásos” hangulatot talán egyedül neki sikerült a leghihetőbben oldania, mint egyik utolsó zenekari művében, ahol zenéje a legnagyobb tisztasággal igyekszik a mozarti téma nyomdokaiba lépni. Werner Seitzer eddig jelentős német színházak dirigenseként szerzett hírnevet magának, de az elmúlt években egyre több kiemelkedő külföldi operaelőadás és szimfonikus koncert is gazdagította Werner Seitzer pályafutását.
2013. december 2. 19.00
ROMANTIKUS ÚTKERESŐK
Művészetek Háza
Műsor:
Carl Maria von Weber: A bűvös vadász – nyitány
Max Reger: Mozart-variációk
Robert Schumann: IV. szimfónia
Vezényel:Werner Seitzer
