Mi a közös Az ékszerven és az Esthajnalcsillagban? Bármennyire és furcsának hangzik elsőre a kérdés, nem alaptalan, ugyanis Mary Nichols legújabb regényében a főhős számára az egyetlen kézzel fogható kapocs múltjához egy csillag formájú medál. A nemcsak eszmei mércével értékes ékszer, nem hagyva őt nyugodni, az évek múlásával katalizátorként hat: folyamatosan emlékezteti őt korábbi életére és gyökereire. „A lassú víz partot mos” elv kiválóan működik, és már csak a férfi képében megjelenő gyújtótűz hiányzik ahhoz, hogy kirobbanjon a csöppet sem veszélytelen családkutatás.
1920 novemberében járunk, a polgárháborús Oroszországban, a vörös-fehér forradalom végének idején. Felmenőik miatt az arisztokrata Kirilov-családnak menekülnie kell hazájukból, ám tervük tragikus kudarcba fullad. A négyéves kis grófnő életét végül a szerencsés véletlennek köszönheti: egy brit gyermektelen férj, Sir Edward Stoneleigh menti meg, aki a menekülőkért az országba érkező hajón magával viszik.
Lydia Kirillova egy jól nevelt fiatal hölggyé cseperedik fel Angliában a jómódú, felsőosztálybeli szerető Stonleigh-házaspár lányaként. Azonban valami nem kerek számára: mintha kiradíroztak volna mindent emlékezetéből, még a születésnapját sem képes felidézni. Ráadásul ott van az hagyatéka is: a nagymamájától örökölt gyémánt csillagmedál. Megannyi kérdés nem hagyja nyugodni éveken keresztül, ami végül múltját övező homályos foltok tisztázására, és családja felkutatására sarkallják Lydiát.
A sors a megoldást az Oroszországba tartó orosz költő, Nikolay Andropov személyében hozza el, akibe Lydia egy párizsi családi kiruccanás alkalmával botlik. A férfi nyújtotta megértés, valamint vehemens forradalomról és lázadásról szóló beszéde teljesen elcsavarja a grófnő fejét. Nevelőszülei minden ellenzése ellenére, a férfiba habarodott grófnő vele tart szülőhazájába. De a múlt mintha megismételné önmagát: a lerombolt, nélkülözésbe és árulásba süllyedt sztálini Szovjetunió és a küszöbön álló háború ismét veszélybe sodorja Lydia életét. Mi több, ezúttal is kénytelen újra átélni az elszakadás fájdalmát: visszatérve Angliába, maga mögött kell hagynia a szívének kedves férfit.
Az ékszer tipikus romantikus történelmi regény: hányattatott sorsú főhős, akinek dacolnia kell valamivel, hanem idővel megtapasztalja a szívügyek miatti belső vívódásokat is. Viszont az idő-, helyszín- és témaválasztás üdítőleg hat: Oroszország ritkábban tűnik fel, a családjától kisgyerekként elszakadt hősnő családkutatása érdekes ötlet, amit még kerekebbé és izgalmassá tesznek a háborús állapotok és a Kirilov-családnak a Romanov-dinasztiához fűződő rokoni kapcsolata.
Tipikus hiba az, ilyen jellegű regények esetében, ha az író elvesz a részletekben, s már-már dokumentarista műfaj mezejére lép, átesve a ló túloldalára. Szerencsére Mary Nichols elkerülte ezt a hibát, ugyanis nem merül bele a történelmi részletekbe túlzóan, mégis süt a művéről, hogy alapos kutatómunka előzte meg megírását.
Maga a történelmi háttér gyors léptékű cselekményt ígéretével kecsegtet, de itt ez mégis mellőzött, s helyette inkább a hosszabb narrációra által bontakozik ki Lydia története. Így talán a romantikusabb beállítottságú olvasók tetszését jobban el fogja nyerni Mary Nichols könyve, de aki szereti az orosz történelmet, annak sem fog csalódást okozni.
