Mielőtt a cikk címét meglátva bárkit elfogna az ijedelem vagy a rémület: nem a Csillagszemű juhász népmese-átdolgozás taglalása következik. Annak a most ajánlásra kerülő könyvhöz a címbeli analógián kívül semmi köze sincsen. Szóval, komolyra fordítva a szót, szemmel láthatólag – valószínűleg az Alkonyat-trilógia sikerén felbuzdulva – kezdenek szaporodni a magyar szerzők számítógépes klimpírozása nyomán megszülető romantikus tiniregények.
Az egyébként aktívan blogoló) Kemese Fanni ebbe a táborba tartozik, akinek első regénye, A napszemű Pippa Kenn pozitív visszhangra talált az olvasók körében. A történet vázául szolgáló koncepció pedig (még) annyira szokatlan, hogy már csak ezért érdemes lehet nekiveselkedni a Pippa Kenn-trilógia első részének – vagy pedig azért, mert a kiadó regényíró-pályázatát tavaly ő nyerte meg.
A cím egyszerre kelt érdeklődést és bizarr érzést: egyrészt, a napszeműséget övező homályos rejtély végett, másrészt az Harisnyás Pippire való elkerülhetetlen asszociálás miatt egy gyermeteg történet benyomását keltheti elsőre. Nem kell aggódni, nem mesét írt Kemese Fanni – sőt: a sztori alapján poszt-apokaliptikus állapotok uralkodnak. Egy biokatasztrófa eltörölte a föld felszínéről az emberiség java részét. A túlélők között pedig akadnak, akik talán jobban jártak volna az ellenkezőjével: ők a sápadtak, egy vírusfertőzés szerencsétlenül járt áldozatai.
A címszereplő Pippa Kenn ebben a világban él egy erődházban (nem oktalanul), de minek után édesapja 12 éves korában meghalt, immáron rokonok híján teljesen egyes egyedül. Ő szerencsésen megúszta a „dolgot”, viszont a környezetében élők nem, akiket olyannyira esz emiatt a sárga irigység, hogy bármikor simán képesek lennének a lány életére törni (na meg biztosan ott lappang az a kedves kis emberi hozzáállás, hogy „ha nekem rossz, legyen neked is”). Így nem csoda, hogy az apja általi túlélőleckéken nevelkedett Pippából a mások iránti bizalom maradéktalanul kiveszett, és elszigetelődve-elmagányosodva tengeti napjait.
Aztán egy nap (pont a 17. születésnapján) betoppan hozzá egy Ruben nevű idegen (aki pedig testvérét vesztette el). A megsebesült fiú összehord mindenfélét egy túlélők által épített kolóniáról; ő pedig úton van, hogy figyelmeztesse őket egy halálos veszéllyel fenyegető horda közeledéséről. Pippa a paradicsom létezését természetesen hitetlenül fogadja, mégis minden ellenérzése ellenére úgy dönt, hogy elkíséri Rubent.
A napszemű Pippa Kenn a könyvesboltok polcain üde színfoltként tűnik ki egyedi, kreatív, újszerű történetével. A szerző erre rátesz még egy lapáttal azáltal, hogy alapvető, mindennapi emberi értékeket, minőségeket és problémákat is érint, mint például a bizalom, a szerelem, a kiszolgáltatottság vagy a küzdés-küzdelem – s teszi mindezt sallangot mellőzve. Apropó, szerelem: itt sem ússzuk meg a nyálas-csöpögős-cukormázas romantikát és hipergyors egymásba habarodást – de hát ez már az alapfelszerelés része az ifjúsági regények esetében.
Kemese Fanni könyvében a célközönséghez az ő nyelvükön szól: írói stílusa a könnyedség, lazaság, fiatalosság, erőltetettségtől való mentesség kifejezésekkel jellemezhetők – mindez pedig nagymértékben hozzájárul az olvasmányossághoz. Az általánosságban közkedveltebb elsőszemélyű elbeszélői mód lehetővé teszi a főhőssel való könnyebb azonosulást – pontosabban: főhősökkel, ugyanis több nézőpontból ismerhetjük meg a történetet, ami mindamellett, hogy még élvezetesebbé teszi az olvasási élményt, mélyebb-bővebb rálátást enged az eseményekre; és nem utolsó sorban jobban megérthetjük a szereplők jellemeit és motivációit.
Noha a cselekmény (amelynek jó része az utazást fedi le) izgalmi faktora nem veszélyezteti a körmök épségét és hosszát, unatkozni nem fog az olvasó, mert a feszültég szépen fokozódik. A napszemű Pippa Kenn világa korrektül felépített a maga néhány logikai buktatójával, amelyeken könnyedén túl lehet lendülni. Összegezve tehát, aki nyitott a romantikára, amelynek nyakában ott liheg a világvége, annak kellemes kikapcsolódást fog nyújtani a Pippa Kenn-sorozat indítókötete. Történetileg, hangulatilag nem egy komoly, viszont korrekt és nem banális alkotás a tiniműfajban.
