Te vajon hogyan fogadnál egy évtizedek óta nem látott ismerősödtől kapott levelet? És akkor, ha az illető éppen haldoklik? A halálhír mindenképpen letaglózó, pláne, ha valamilyen személyes kapcsolat is fűz minket hozzá. Ilyenkor nem várt érzelmek kerülhetnek felszínre, megváltozhat a haldokló a szemünkben, akinek múltja más, pozitívabb színben tűnhet fel számunkra. Sőt, mi sem leszünk többé ugyanazok, hiszen a veszteség nem múlik el nyomtalanul, a keletkező hiány és űr örökre megmarad. Rachel Joyce Harold Fry valószínűtlen utazása erről – és igazából még ennél is sokkal többről – szól.
A címben is említett valószínűtlen utazásra egy frissen nyugalmazott férfi vállalkozik – önként. Az apropó egyszerre szokatlan, váratlan és szomorú. Hogyan lehetséges ez? Nos, úgy, hogy Harold Fry egyszer csak kap egy levelet egy két évtizede nem látott ismerősétől, akinek viszontlátására nem sok ideje maradt, mert a nő sajnos a halálán van. A postafordultával feladott válasza után pedig egy szál magában megkezdi életre szóló kalandját: 900 kilométeres gyalogútra indul Kingsbridge-től egészen egy Berwick-upon-Tweedben lévő otthonig, attól a szent meggyőződéstől vezérelve, hogy addig életben tudja tartani Queenie Hennessy-t.
Azt viszont valószínűleg Harold sem sejti, hogy ezzel az út gyakorlatilag felér egy megváltással: az eseménytelenségbe, egyhangúságba süllyedt hétköznapokból és az érzelmi érzéketlenségből fájdalmas és örömteli visszaemlékezések és érdekes, felkavaró, meghatározó találkozások ragadják ki, ami eredményeként békébe kerül önmagával és múltjával. De vajon sikerül időben célba érnie? És milyen hatással lesz utazása a házasságára és hátrahagyott feleségére?
Rachel Joyce a könyvpiacon ezzel a regénnyel mutatkozott be, melynek sikerességét az is fémjelzi, hogy a megjelenés évében el a brit szerző el is nyert egy irodalmi díjat az év új írója kategóriában, valamint az olvasók és a kritikusok egyaránt jó véleményen vannak a könyvvel kapcsolatban. Mivel nem a mostanában rendkívül divatos sablonkönyvek egyikéről van szó, joggal merül fel a kérdés, hogy mi lehet a titka a tehetségesnek ígérkező írónőnek és a Harodl Frynak?
A keresett titok talán valahol az egyszerűségben és a természetességben rejtőzhet. A mű hangvétele megérintő, de szentimentális vagy érzelgős, néhol költői, de a realitás talaján maradva egyáltalán nem fellengzős. A témát illetően, lélektani vizeken evezve megteremti az önreflektálás lehetőségét az utazás metaforájába burkolva, amihez az írónő életszerűen, nem pedig túlmisztifikálva nyúlt.
Gondolkozzunk el egy pillanatra: mire való a zarándoklat (szigorúan értéksemleges értelemben véve, eltekintve a vallási vonatkozástól)? Mivel az utazás megszokott környezetből és a mindennapi kerékvágásból való kiszakadással, illetve a családtól és barátoktól történő ideiglenes elszakadással jár, ezért egy zarándokút kiváló lehetőséget ad önmagunk és eddigi életünk kívülről történő szemlélésére, megfigyelésére, elemzésére – és megváltoztatására.
A Harold Fry valószínűtlen utazásai ehhez hasonló tapasztalatot nyújt az utazásra kész olvasó számára – s ehhez még csak ki sem kell tennie a lábát otthonából. Miközben együtt rója a kilométereket a főhőssel, számos felfedezést tehet ő maga is, ami értelmezhető egyfajta önmagába történő belső beavatásként is. Ezáltal pedig maga az olvasás válik egyfajta kettős utazássá.
Aki kellően nyitott, valamint szeretne egy szokatlan, új élménnyel gazdagodni, és saját magát jobban megismerni, vagy egyszerűen csak szívesen elmélkedik az élet nagy, elvontabb kérdésein, annak Rachel Joyce debütáló regénye kitűnő választás. Hatása garantáltan nem múlik el a könyv befejeztével sem, ami után legalább egy érdekes, jól megírt, elgondolkodtató történettel biztosan gazdagabb lesz az olvasó.
