Mivel, bár sok jót hallottam róla, de én magam lemaradtam A. J. Kazinski előző regényéről, Az utolsó igaz emberről, ezért különösen kíváncsian vettem kezembe a dán szerző legújabb magyarul, az Animus Kiadó skandináv krimis sorozatában megjelent regényét, az Álom és Halált. Nem is csalódtam, a könyv hozta a kötelezőket, sőt, még annál is többet. Az Álom és Halál nem csak borzongat, de valamennyire el is gondolkodtat – legalábbis éppen annyira, amennyire egy ilyen jellegű, szórakoztató célú könyvnek ildomos.
A történet főhőse, mint a szerző előző művében, most is Niels Bentzon, aki a koppenhágai rendőrség túsztárgyalójaként dolgozik. Ezúttal a dán főváros egyik hídjának tetején állva egy fiatal, meztelen nőt próbál lebeszélni arról, hogy a mélybe vesse magát. Ám pályafutása során először kudarcot vall: az ismeretlen nő minden igyekezete ellenére összetört koponyával és egy titokzatos feljegyzéssel a kezén végzi a síneken. És ez a kissé elvont alaphelyzet csak a kezdet…
Ahogy az lenni szokott, a történet innentől kezdve viszont szokásos „skandinávos”, azaz brutális, kissé „beteg”, olykor-olykor pedig kimondottan vérfagyasztó irányt vesz. Az áldozat ugyanis kapcsolatban állt különböző kábítószerekkel, és egy olyan társasággal is, mely valami elképesztő „hobbit talált ki magának – nyilvánvaló, hogy egyébként ezzel az öngyilkosság is kapcsolatba hozható…
Mint minden skandináv krimiben, itt is erős mellékszálként jelenik meg a nyomozó, Niels Bentzon személyisége, múltja és – korábbi partnere, jelenlegi felesége révén – a családja, dilemmái is. Együtt érezhetünk vele, jobban szurkolhatunk neki, megérthetjük a kétségbeesett elhivatottságát – és mindezek persze olyan, a szimpátia érzését keltő szerzői fogások, mely révén a könyv szó szerint olvastatja magát. És mi tagadás, be is jött, éppúgy, mint sok más hasonló jellegű regényhez.
Hasonlóan egy másik skandináv krimihez, amit nemrég olvastam (Elvetemültek), ez a könyv sem fél társadalmi fontosságú kérdéseket boncolgatni. Míg az előbb említett regény az önbíráskodásról szól, az Álom és Halál pedig az öngyilkossággal és egy mellékszálnak köszönhetően az abortusszal hozható kapcsolatba. Bár a szerző a vonatkozó történet kapcsán valamennyire mindkét témával kapcsolatban kénytelenek állást foglalni, a valódi döntés ránk, olvasókra van bízva.
Ha nagyon-nagyon bele akarnék kötni ebbe a jelleg szerint krimibe, akkor az az, hogy nem igazán krimi. Persze, van benne nyomozás és megtalálható minden egyéb, a műfajban szükséges elem – de mégsem igazán krimi. A gyilkos már a könyv körülbelül felénél kiderül, onnantól kezdve pedig a történet kissé misztikusabb irányt vesz. Ez azonban mit sem von le a regény élvezhetőségéből, így meggondolom magam: mégsem akarok belekötni. Jó szórakozást hozzá.
