A miniszterelnök szerint Magyarország közeledik a valódi felszabadulás felé, ám a mindennapi élet szabadságának megvédéséhez a kormányoldal támogatóinak munkájára is szükség lesz. Orbán Viktor az október 23-i állami ünnepségen a jövő év tavaszán esedékes parlamenti választásra utalva azt is mondta: „lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat”, mint 2010-ben.
Orbán Viktor a fővárosi Hősök terén összegyűlt tömeg előtt kiemelte, hogy kormánya az elmúlt 
években a magyarok és a magyar szabadság érdekében hozott döntéseket; vitákat és összetűzéseket vállalt, és sorra meg is nyerte azokat. „Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadságunk felé” – fogalmazott a kormányfő.
A szabadság értelme ugyanis nem pusztán az – folytatta –, hogy nincsenek itt a szovjetek, és Magyarország nem a KGST foglya. A szabadság értelme az, hogy „felszabadíthatjuk és felszabadítjuk a saját életünket” – idézte József Attilát. „Mi rendezzük be, mi döntünk róla önállóan, mások beleszólása nélkül és a saját felelősségünkre” – mondta.
Ezzel összefüggésben felidézte a 2010 óta hozott kormányzati intézkedéseket, amelyek szavai szerint olyan döntések voltak, amelyekhez senkitől sem kértek engedélyt, sem jóváhagyást, sőt a fél világ ellenére hozták meg őket.
Így lett az országnak saját, a magyar és európai keresztény kultúra talapzatán álló alkotmánya, „a nemzet határokon átívelő újraegyesítésével világnemzet lettünk”, döntés született arról is, hogy a magyarok nem élnek tovább a nemzetközi pénzügyi alapok foglyaiként, a közös teherből pedig többet kell viselniük a bankoknak, nemzetközi cégeknek – sorolta.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a volt kommunisták mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot átadják a gyarmatosítóknak. Már a rendszerváltás idején is szervezkedtek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait – tette hozzá, majd a portugál zöldpárti európai parlamenti képviselőre, Rui Tavaresre – a magyarországi alapjogokról szóló uniós jelentés szerzőjére – utalva úgy fogalmazott: „a pufajkát öltönyre, a tovarist Tavaresre cserélték”.
A kormány azonban azt akarja, hogy az említett eredményeket ne lehessen újra elvenni a magyaroktól. A Hősök terén is azért gyűlt össze a tömeg a nemzeti ünnepen – folytatta –, hogy megmutassa, nem engedi, hogy ismét elvegyék a nyugdíjat, a fizetést, a gyedet, hogy ne dönthessék újra adósságba a családokat, a városokat, ne tehessék megint együtt tönkre Magyarországot, ne szolgáltathassák ki újra a spekulánsoknak, a bürokratáknak.
Orbán Viktor nyomatékosította, a jelenlegi kormánytöbbség és támogatói nem dugják homokba a fejüket, hiszen „látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek”. A kabinet le fogja leplezni az összes hazugságot, hamisítást és az újabb trükkök százait – jelentette ki, majd köszönetet mondott a Békemenetnek – amelynek résztvevői a mostani nemzeti ünnepen is felvonultak – a „gyarmatosítási kísérlet” visszaveréséért.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy nem elég jól kormányozni, nem elég kiszabadulni a hitelezők szorításából, nem elég az eredmények hosszú sora, és nem elég semmilyen biztató felmérés sem.
„Nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek és helyettetek megnyeri a küzdelmet, nem hagyhatjátok a munkát egyszerűen a kormányra vagy a pártokra” – fordult hallgatóságához, jelezve nekik, hogy az alkotmány, a munkahelyek, a nyugdíjak, a fizetések és a rezsicsökkentés, vagyis a mindennapi élet szabadságának megvédéséhez személyesen kell részt venniük a küzdelemben. „Szerveződjetek, jelentkezzetek és csatlakozzatok!” – biztatta őket.
„Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük. Készülődjetek, most befejezhetjük azt, amit ’56-ban elkezdtünk. Mindenkire szükség lesz” – buzdította a Hősök terén összegyűlt hallgatóságát a kormányfő.
Az 1956-os forradalomra utalva Orbán Viktor azt mondta: október 23-án az egész szabad világ kalapot emel, és meghajtja fejét Magyarország és a magyarok előtt, akik nyílt harcot indítottak a megszállók és a kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot. Hangsúlyozta, hogy a magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan.
Úgy fogalmazott, 1956-ban az évekig tartó szenvedés után „a szabadságvágy lelökte a fojtást, kitört, és hatalmas sugárban indult az ég felé, hogy leverje onnan a vörös csillagokat”.
1956 Magyarországán nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább, ha folytatódik a szovjet világ, „semmi nem marad a magyar életből, ami a miénk”, ezért tenni kellett valamit, így „fegyvert fogtunk, és szabadságharcot indítottunk. (…) Dicsőség a hősöknek!” – mondta, szavait pedig nagy tapssal fogadta a téren összegyűlt tömeg.
A miniszterelnök szerint 1956 hősei a kiállás, a bátorság és a nagyság dicsőségét hagyták örökül. ’56 hősei szépek, bátrak és fiatalok voltak – folytatta –, mégis odaadták az életüket a mi szabadságunkért. A sok fiatal, akit meggyilkoltak, bebörtönöztek, menekülésre kényszerítettek, „értünk és talán helyettünk” halt meg, került börtönbe, kényszerült emigrációba – fogalmazott, hozzátéve, hogy 1956 hősei lemondtak a világról a világért, az emberekről az emberekért, az életről az életért.
Magyarország azt köszönheti a hősöknek, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, „a szovjet megszállás alatt megőrizhettük a tartásunkat, felemelhettük a fejünket, mert ha titokban is, de volt mire büszkének lenni” – hangoztatta a kormányfő. Kijelentette, a hősök győztek, ha meghaltak is, mert utódaikra a diktatúra nyomasztó sötétsége helyett a kiállás, a bátorság és a nagyság dicsőségét hagyták örökül.
Emlékeztetett, hogy a magyarok a 20. században háromszor, 1919-ben, 1956-ban és 1990-ben rázták le magukról a kommunista önkényt. „Azok a magyarok vetettek véget a szocializmus ólmos, nyomasztó és kilátástalan szürkeségének, akik 1956 után itt maradtak (…), és elszenvedték a megtorlásokat, a megaláztatásokat”, majd végül „egyetlen látomásos év alatt visszaszorítottuk, meglékeltük, és az első választáson elsüllyesztettük a kommunistákat” – mondta. Felidézte – utalva Nagy Imre néhai mártír miniszterelnök és társai 1989-es újratemetésének ünnepségére –, hogy a döntő csapást éppen a Hősök terén mérték a kommunistákra, beütötték az utolsó szöget „a kommunizmus koporsójába”, amelybe az elsőt 1956 hősei verték be.
Beszédében figyelmeztetett azonban arra is, hogy a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is. „Az összes forradalmunkat külföldről verték le”, és mindig voltak olyanok – „muszkavezetők, pufajkások, vörösbárók – mikor mi volt éppen a világdivat”, akik segítették a külső ellenséget – hangsúlyozta.
Orbán Viktor felelevenítette a 2006. október 23-i rendőri akciót is, és úgy fogalmazott, hogy ezen a napon „puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán”, lovas rohamot vezényeltek, és kardlappal verték a békés tüntetőket. Mindez azért történhetett meg, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres testületeit saját népük ellen – mondta a miniszterelnök a tömeg pfújolása közepette –, majd úgy szólt hallgatóságához: „ne legyen kétségünk felőle, ma ismét közénk lövetnének – jó esetben gumilövedékkel –, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit”. Csak azért nem teszik, mert a magyarok a 2010-es választáson félretolták őket – jegyezte meg Orbán Viktor.
A kormányfő a szavait azzal zárta, hogy ahogyan 1956-ban, úgy most sincs középút: „vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok”. Aki nem a szabadságot választja a saját erejéből, annak a szolgaság lesz a végzete, „hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” – mondta.
(MTI)
Fotó: Árvai Károly
Fotó: Botár Gergely
