Egy kritikus nem csak onnan tudja, hogy előrehaladtunk az őszben, hogy rövidülnek a nappalok és hűlnek a reggelek, hanem, hogy drasztikusan megszaporodtak a színházi bemutatók. Sajnos az egyetemi beosztás nem mindig toleráns e tekintetben, azért kötelességtudóan igyekszem a lehető legtöbbre eljutni. A Madách Színház következő premierjével, a Poligamyval azonban már nem most találkozom először, hisz hasonló címmel és alaptörténettel már film is készült. Többek között erről is kérdeztünk a darab egyik szerzőjét és szereplőjét, Szente Vajkot.
Maga a film finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, így elsőre érdekes választásnak tűnik a szerzőnégyes döntése a színpadra történő adaptálásról. – Mégis adott volt a dolog, mert az alaptörténet (egy fiú barátnője terhes lesz, és ő megdöbben ezen, majd menekülni próbál) remek színházi szituáció is egyben. Így amikor Szirtes Tamás igazgató úrnak az volt az ötlete, hogy filmadaptációt kellene csinálnunk, beszélgettünk Orosz Dénessel (forgatókönyvíró és filmrendező), hogy mi lenne ha… és ő is rábólintott. Persze eléggé át kellett dolgoznunk az egészet, és nem azért, mert a filmben nem voltak remek megoldások, hanem mert a színpad sok esetben mást kíván – ismertette a munka kezdetét Szente Vajk.
– Egy színdarab nem hagyhat nyitott kérdéseket, elvarratlan szálakat. Nekünk minden szereplőt alaposabban ki kell bontanunk, míg a filmbe mint műfajba kicsit több költőiség is belefér. Mindezek – és persze a zene beillesztése, a karakterek széthúzása – miatt, sok változtatást igényelt az alapmű, de ezt a film alkotói sem bánták. Mindebben nagy segítség volt, hogy a Csoportterápia szerzőihez csatlakozott Szirtes Tamás is, aki a kezdetektől fogva színpadi koncepcióként látta az egész munkát, és figyelt arra, hogy mit hogyan lehet majd megoldani már a végleges előadásban – folytatta a fiatal szerző.
Bár elsősorban sikeres Broadway-musicalek magyarországi játszóhelyeként beszéltek róla az utóbbi években – gondoljunk csak az idén harmincesztendős Macskákra, Az Operaház Fantomjára, vagy a legutóbbi sikerre, a Mary Poppinsra, a Madách Színháztól nem áll távol kortárs magyar zenés darabok bemutatása (Anna Karenina) sőt fejlesztése sem. Jó példa erre a 2010-es I. Madách musical pályázat, melynek győztese, a Csoportterápia (a Poligamy szerzőcsapatának három tagja jegyzi), azóta is folyamatosan látható a nagyszínpadon, illetve az Én, József Attila is a pályázat során bontotta szárnyait. Most pedig, a Poligamy születésével egy időben már javában zajlik a második musicalpályázat versenye.
Mivel a darab szerzői kizárólag férfiak, érdekes kérdés, hogy honnan jöttek a Poligamyban bemutatott „nőtípusok”.
– Az én életemből biztosan, több karakter is emlékeztet korábbi kapcsolataimra, helyzeteimre, de azért természetesen nem kizárólag. És bár az egyes szerepek, mint korábban mondtam, elég sarkosak (anyáskodó, házitündér, házisárkány, visszahúzódó, exhibicionista), ne feledjük el azt sem, hogy ezek ugyanígy egyetlen nőben is megvannak. Az a férfin is múlik, hogy mit vált ki a partneréből – mesélt a darab hátteréről Vajk.
Sztereotípia, de általában a közönségen végignézve azért bőven van benne igazság, hogy a musicalek elsősorban a nőket vonzzák be a színházakba. A Poligamy azonban a férfiak számára is tanulságos lehet.
– Egy-egy párkapcsolati válság alatt-után én is sokszor éreztem azt, hogy ez abszolút egyedi, majd később döbbentem rá, hogy a barátaimmal is pontosan ugyanez esett meg, szóval egy férfinak azért érdemes ezt a darabot megnéznie, mert láthatja, hogy ilyenek sok sorstársával is előfordulnak, és ezzel bizony együtt kell élni. A nők pedig megtanulhatják felismerni a gondokat… Mindenesetre igyekeztünk a szerelem sok ösvényét lerajzolni ebben a musicalben, reméljük, sikerült – zárta a gondolatait Szente Vajk, akinek a nevét nem csak az alkotók között láthatjuk a színlapon, de az egyik szerepben is feltűnik majd.
A Poligamyt kettős szereposztásban október 26-án és 27-én mutatja be az Erzsébet körúti teátrum, a főszerepben Nagy Sándorral / Nagy Balázzsal és Balla Eszterrel / Kovalik Ágival, de láthatjuk többek között Gallusz Nikolettet, Oroszlán Szonját, Sánta Lászlót, Szente Vajkot, Kiss Ramónát, Détár Enikőt és Feke Pált is.
Dicsuk Dániel
Fotó: Jekkel Dóra
