A német származású szerző, Christiane Gohl eddigi művei több írói álnéven jelentek a meg a romantikus történelmi kalandregény műfajában. A magyar közönség számára Sarah Larkként már ismert lehet az Új-Zéland-trilógia első része, A fehér felhő tetején révén. E néven írta a most szóban forgó Az ezer forrás szigetét is, mely egy másik, a helyszín meghatározása szempontjából igencsak beszédes Jamaica címet viselő kétrészes sorozat indítókötete.
A könyv az 1732-es Londonba repíti vissza az olvasót. Egy jómódú kereskedőcsaládból származó lány, Nora édes álmokat dédelget, melynek másik főszereplője élete szerelme, helyszíne pedig a mesébe illő karib-tengeri szigetek. Csakhogy a sors kegyetlen közjátéka miatt a férfi meghal, Nora pedig ennek ellenére nem képes elszakadni vágyától. Ha már a kecske nem lakhat jól, legalább a káposzta maradjon meg: egy idősebb korú jamaicai cukornádültetvény-tulajdonos, Elias Fortnam felesége lesz.
Arra azonban maga sem számít, hogy álmát ezzel a lépéssel rémálommá változtatta. Nora hamarosan szembesül az idilli felszín alatt megbújó igazsággal, és a rabszolgákat érő kegyetlen bánásmóddal. Meg is érik benne az elhatározás, hogy legalább kicsiben megváltja a világot: amennyire tudja, megkönnyíti az ültetvényen dolgozók életét. Mivel más nézetei miatt nehezen megy a beilleszkedés, ezért törekvéseinek érvényre juttatásának egyetlen járható útja férje manipulálása. Különleges, ám nem példa nélküli (de kemény) küldetésében mostohafia, Doug segíti, akihez később önkéntelenül is többet érez a karitatív jellegű viszonynál.
Nora nincs könnyű helyzetben, hiszen a zsarnokság mellett még önmagával is harcolnia kell: túl kell lépnie néhai szerelmén, és fel kell ébrednie ábrándjaiból a valóságba. Az ezer forrás szigete egy 18. századi változni és változtatni akaró fiatal nő magával ragadó története. Nora az az őt érő nehézségek ellenére sem adja fel álmait, céljait, s a passzív önsajnálat helyett a tettek mezejére lép. Küzdelme kettős: egyrészt külső, mert igyekszik a rabszolgák sanyarú sorsa ellen tenni, másrészt belső, mert le kell zárnia a múltat, hogy a jövőbe nézhessen. Egy törékeny nő számára egy hazájától távol eső helyen, a 18. században mindez erőt próbáló feladat.
Miközben Nora sikerének szurkolunk, a szerzőnek köszönhetően hiteles képet kaphatunk a korabeli rabszolgatartás kegyetlenségeiről, a gyarmatok mindennapjairól, a londoni nyomorról és az ott élők problémáiról. Egy olyan korszakba vezet be minket a szerző, melyről sosem tudhatunk eleget, és amely több áthallással bír a jelenkorra is annál, mint azt elsőre gondolnánk.
A cselekmény eleinte lassú folyású, és helyenként a dokumentarista írásba csap át regény a kicsit túlzásba vitt részletességgel. De ez ne tántorítsa el az olvasót, pláne, hogy Sarah Lark élvezetes elbeszélői stílusa gördülékenyen viszi előre az olvasást. Egyszóval, megéri elolvasni Az ezer forrás szigetét (és valószínűleg a folytatását is), mert egy kivételesen tiszta, őszinte szándékú nőt ismerhetünk meg a főszereplő személyében.
