Tisztelt Hölgyeim! Ugyan eredetileg könyvajánlót terveztem írni egy újabb, immár a sorban sokadik erotikus bestsellerhez – jelesül W.W. Hallway Sebző vágyak című, külföldön már a toplisták előkelő helyein tanyázó, itthon nemrég megjelent könyvéhez –, de, tekintve az ilyen jellegű könyvek által bennem felvetett kérdéseket, inkább úgy döntöttem, hogy egy nyílt levéllel fordulok Önökhöz. Megértésüket és válaszukat előre is köszönöm.
Félreértés ne essék, semmi problémám nincs azzal, hogy ki mit olvas. Éppúgy, ahogy a nemi identitáson, (a másokat nem veszélyeztető) vallási meggyőződésen vagy épp az öltözködési stíluson sem szoktam lovagolni, felőlem mindenki nyugodtan azt a könyvet tarthatja az éjjeli szekrényén, amit csak akar. Kritikusként persze nem könnyű feladat ennek megfelelni, de szerencsére már idejekorán beláttam, hogy teljesen fölösleges nekem stilisztikailag vagy tartalmilag dicsérnem-szidnom bármelyik ilyen jellegű könyvet, az úgysem érdekli a kutyát sem.
Azonban közgazdászként, kérem, engedjék és bocsássák meg nekem azt a kijelentést, hogy ezek a könyvek, mivel azért nem kifejezetten művészeti indíttatásúak, elsősorban az aktuális fogyasztói igények szerint készülnek – azaz az ünnepelt szerzők, mint pl. a műfaj királynője, E.L. James, vagy a jelenleg górcső alatt lévő W.W. Hallway elsősorban aszerint alkotják meg a történetet, szereplőket, fordulatokat, hogy Önök mégis mit szeretnének olvasni. És ez azért felvet néhány kérdést.
1. Tényleg szükséges, hogy a főszereplő nő súlytalan, akarattalan szürke egér legyen? Nem tudom, miért, őszintén. Vallom, hogy a könyvekben olykor példaképekre lenne szükség, és nem arra, hogy az ábrázolt karakternél lehetőleg minél többen érezzék jobbnak magukat. Különben ez az érv is elfogadható, csak, gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy szívesen olvasnék olyan nőkről, akikre fel is tudok nézni valamennyire.
2. Ha jól értem, a tipikus férfihős egyszerre gazdag (de nem ám akármennyire, hisz minimum dollármilliárdos legyen), sportos, izmos, legrosszabb esetben is harmincöt év körüli, gátlástalan, domináns, a másiknak teret nem hagyó diktátor. Azt nem kérem, hogy gondolják át újra, azt viszont igen, hogy mutassanak egy ilyet… Csak egyet, tényleg. Válaszukban ezt külön kifejtve köszönettel várom.
3. Tényleg szükséges, hogy a regény nyelvezete olykor kimondottan trágár legyen? Nincs problémám a különböző szlengekkel, mindennek megvan a maga helye és ideje, de azért alighanem sokan meglepődnének Önök közül, ha egy-egy randi alatt a partnerük így szólna Önökhöz.
Egyébként a regény korrekt, néhány tekintetben, legalább abban, hogy krimi- és akciószálat is vitt bele a szerző, még jobb is, mint sok eddigi, így a műfajt kedvelőinek tudom ajánlani – már aki még lemaradt róla.
Maradok őszinte hívük, üdvözlettel:
DicsukD
