Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy nem létezik olyan nő (vagy ha igen, akkor komoly erőfeszítések árán lehet csak nagyítóval találni ilyet), akit teljes mértékben hidegen hagynának a lábbelik. Képesek vagyunk kislányos ujjongással, rajongással beszélni róluk, hosszasan szemrevételezni és szakértői szemmel vizsgálni őket, feltüzelve belevetni magukat a cipőüzletek rengetegébe, órákig tartó körútra indulni egy-egy régóta áhított darab után, és akár amazonként vérre menni az utolsó párokért – pláne ha az le is van értékelve.
Nos, a Typotex gondozásában megjelent Tűsarok és kamatláb – A luxuscipők veszélyes vonzereje című könyv pont erről a kérdéskörről, illetve főleg annak szélsőséges és megdöbbentő vonzatairól szól – de nem feltétlenül csak nőknek, ugyanis a provokatív címet elnézve sejthető, hogy az írónő nem éppen a divat szemszögéből veszi górcső alá az említett kiegészítőket.
Bármily jelentéktelen ruhadarabnak is tűnnek a cipők, olyannyira fontosak: szerepük van az egymásra tett első benyomásban, hiszen viselőjéről sok mindent elárul az ápoltságától kezdve a stílusáig; és egészségünk szempontjából sem elhanyagolandó, hogy lábunkat milyen kényelmes darabba öltöztetjük. A cipőket eredetileg funkcionális okokból alkották meg: a járást, munkavégzést könnyítették meg, valamint védelmi célt is szolgáltak, majd a társadalmi különbségek és rangok „jelzőeszközeivé”, illetve státuszszimbólumokká váltak. Az idő múlásával pedig esztétikai szempontok is hangsúlyt kaptak, ami hatására divatcikkekké váltak, magukon hordozva az adott kor, korszak stílusjegyeinek lenyomatát.
A negyvenes éveiben járó, finn származású Mirja Tervo az elmúlt hat évben az Egyesült Államokban élt, melyből egy évet töltött New Yorkban egy luxuscipőket áruló szalonban. Hiába az eladói munka, nem tudott bőréből kibújni, és egy időre polcra tenni antropológus végzettségét – s milyen jól is tette, mert ennek köszönhetően született meg a Tűsarok és kamatláb könyve. Ugyanis naplót vezetett a cipőbolt mindennapjairól, melyben ezt a hétköznapi ember számára zárt világot a lehető legpontosabban, több szemszögből igyekezett bemutatni.
A szerteágazó témáról így többek között eladói nézőpontból is képet kaphatunk: Tervo „vevőfajokat” tipizál, bemutatja, milyen szokások, előítéletek jellemzik ezt a cipők uralta miliőt. Továbbá olyan részletgazdagon festi le magát a szalont, hogy az olvasó pedig már-már vásárlóvá lényegül át – meg egyébként is így szélesebb körben válik megismerhetővé a luxusüzlet, merthogy az ilyen helyeken ugyebár a bizonyos pénztárcavastagságot vagy hitelkártya-villantást nélkülöző embert hiányában szépen kitessékelik.
Mirja Tevro műve üde színfolt a társadalomtudomány témájú könyvek között újszerű etnográf megközelítése végett. Stílusa kellően olvasmányos, és ügyesen lavíroz a humor és a cinizmus, irónia között – mindezzel azt sugallva, hogy a divatvilág kegyetlen valóságát derűvel lehet elviselni, enyhíteni. S éppen ettől válik hitelessé a Tűsarok és kamatláb – A luxuscipők veszélyes vonzereje, hogy megmarad a realitás talaján. Nőknek és divatőrülteknek szinte mondhatni olvasmány, de a férfiak se ódzkodjanak kezükbe venni a könyvet, hiszen nekik is tartogathat meglepetéseket, érdekességeket a női lélek rejtelmeiről – nem beszélve arról, hogy lerántja a leplet a számukra érthetetlen női cipőmániáról.
Bártfai Eszter
