Ne higgye azt senki, hogy a nagy összecsapással Cassandra Clare pontot tett Clary sorsának végére: az írónő úgy döntött, mégsem hagy nyugtot szegény lánynak – na de nemcsak a jelen, hanem ezen kívül még további két kötet erejéig.
A szóban forgó, Bukott angyalok városa címen ismert részben új fejezet nyílik a gonosz elleni harcban. Csupán említésképpen: Clare eredetileg trilógiának szánta a Végzet Ereklyéit, viszont nem volt megelégedve vele, így fogta magát és maga orvosolt problémáját azzal, hogy megduplázta a sorozat hosszát.
Az Üvegváros címet viselő harmadik részben – ahogyan az lenni szokott – a jó oldal győzelmet aratott a sötétség felett – nevezetesen megtörték a velejéig (és épelméjűségnek híján lévő) romlott Valentine hatalmát (aki nem mellesleg Clary édesapja is). Mivel az Árnyvadászok és az Alvilágiak között végre valahára béke honol, ezért lehet terveket szőni. Clary visszatér New York városába, és elhatározza, hogy kijárja az Árnyvadászok iskoláját és új, egyedi képességének minél jobb művelőjévé válik. Mi több, Jace-szel sem járnak el több pávatáncot, hanem összejönnek. Édesanyját sem kerüli el a rózsaszín köd, ugyanis hozzámegy szíve választottjához.
Csakhogy mindig ott van az a fránya „de” szócska – esetünkben is, hiszen semmi sincsen ingyen, s csupán látszatbékéről van szó. A felszín alatt konspiráció folyik: Valentine támogatói köréből valaki az Árnyvadászok vadászásával üti el az idejét. Hogy miért? Azon nemes egyszerűségnél fogva, hogy a béke olyan unalmas, amikor is teljes eseménytelenségbe süllyednek a mindennapok.
Persze, mikroszinten sem mennek zökkenőmentesen a dolgok. Szegény Simont mostanában veri a sors: mintha nem lenne elég az öröklét gondolatának terhe okozta önmarcangolás, testi-lelki vívódás, Fray-anya kiteszi a srác szűrét, amint tudomására jut vámpír kiléte. Amely ráadásul nem is akármilyen, ugyanis Simon Napjáró, aminek mellékhatásaként a többi vámpírral ellentétben vígan el tud sétafikálni a napon. Evégett és a homlokán lévő Káin jele miatt eléggé kikapós lett: Camille és az új főgonosz (akinek kilétét egyelőre homály fedi) össze is veszik rajta. Na de azért Simon sem unatkozik tűkön ülve, csak éppenséggel más jellegű életterületen aktivizálta magát: egyszerre két nőt is szédít (Isabelle-t és Maria-t), akik eleinte mit sem tudnak a másikról, míg a fiatal Don Juan le nem bukik.
No és igen, ha már az afféroknál tartunk, essen pár szó a szerelemről-románcról is. A Clary és Jace alkotta páros esetében elmondható, hogy a változatosság gyönyörködtet: ismét beáll a mosolyszünet köztük. Mindeközben pedig a leányzó megint jó kis kalamajkába keveredik: egy titok, rejtély miatt kockára tesz mindent és mindenkit, ami és ki kedves neki – legfőképp Jace-t. Rajtuk kívül van még egy másik pár, Alec és Magnus, akikre ebben a kötetben több reflektorfény vetül – igaz, megkésve, de jobb később, mint soha –, viszont sajnos ők sem illenek bele a javíthatatlanul romantikus lelkületűek felhőtlenül boldog szerelemről alkotott illúziójába.
A Bukott angyalok városában a karakterek az eddig jól megszokott szerepükben jelennek meg újra. Simon továbbra is ontja a humort – különösen akkor lehet jól szórakozni, mikor egy levegőt szív Jace-szel. Clary és Jace kapcsolata pedig még most sem ér révbe, ezúttal is problémák, próbatételek sorozatát görgeti útjukba Cassandra Clare.
