…vár a Végzet Ereklyéi rajongókra a sorozat következő kötete – ami, mint az talán már kikövetkeztethető volt, az Üvegváros címet viseli –, melyben az írónő még a korábbiaknál is dinamikusabban tuningolta fel a történetet. Ennek köszönhetően teljes egészében felborzolja a kedélyeket: annyi minden történik, hogy az már-már feldolgozhatatlan, és az olvasó csak úgy hüledezve, szájat tátva kapkodja a fejét, miközben szabályszerűen falja a lapokat, és hipergyors lapozósebességre kapcsolva tépi a lapokat.
Clary és az Árnyvadász-kompánia megjárták már a Csont- illetve a Hamuvárost, hogy megmentsék a lány elrabolt édesanyját az őrülten-eszelősen gonosz apa, Valentine karmai közül, s következőleg az Árnyvadászok ősi városát, az Üvegvárost veszik célba. Dolgukat megnehezíti, hogy izzik a levegő a feszültségtől, ugyanis bármelyik pillanatban kirobbanhat a háború. A pláne, hogy a három darabból álló Végzet Ereklyéi közül kettőnek a birtokában Valentine-nak sem sok hiányzik tervének beteljesítéséhez: nevezetesen a világuralomhoz és az Alvilágbeli népirtáshoz. A harcot ellene felvenni csakis úgy van esély, ha szövetségre lépnek az Árnyvadászok és az Alvilágiak. Vajon félre tudják tenni a gyűlölködést a világ megmentésének érdekében?
A mentőakciójukat tehát eddig nem koronázta siker, s továbbra is kétesélyes, hogy elérik-e céljukat. Az ősvárosba nem lehet csak úgy bejutni: az rendkívül szigorú, akár halálbüntetéssel is lesújtó törvényi szabályozás alatt áll – s időszűkében nyilván nem lacafacáznak hőseink holmi belépési engedélyek igénylésével (no meg akkor némileg kevésbé lenne izgalmas a történet). A sors további akadályokat útjukba görgetve, létszámban is megfogyatkoznak: az Árnyvadászok bebörtönzik Simont azért az abnormális tény miatt, hogy vámpírként nem pörkölődik meg a napon. Na de a sok rossz mellett azért valami jó is történik: Clary új képességének fényében van remény Valentine legyőzésére.
Látható, hogy Clare kitett magáért: izgalmakban és fordulatokban bővelkedik a Végzet Ereklyéit lezáró Üvegváros. Amennyire csak lehet, megnehezíti a szereplők dolgát, a pattanásig feszíti a Clary és Jace közti testvéri szeretet-szerelem-szálat (csakhogy a hormonok se unatkozzanak, mert a végén még ellustulnak…), és sor kerül a végső (családi) leszámolásra is. Mindezzel az Üvegváros elnyeri a sorozatnak legpergősebb része címet – legalábbis ami az eddigi könyveket illeti.
Fájó pontja szokott lenni a többkötetes sorozatoknak a karakterek jellemfejlődésének elnagyolása. Szerencsére Clare nemhogy nem hanyagolta el ezt a fontos feladatot, hanem jelesre vizsgázott is belőle: a szereplők egytől egyig változnak az eseményekkel, illetve reagálnak rájuk. Sőt, mi több: a mellékszereplőkről sem feledkezett meg ez ügyben. Így aki a személyiségekben és lélektanban szeret elmerülni, igazán élvezni fogja a Végzet Ereklyéit. Érdemes és érdekes végiggondolni, milyen fejlődési pályát járnak be a három részen keresztül.
Bár az első három kötettel kétségtelenül lezárult egy fontos történeti szál, Clare sorozata azonban a folytatásoknak és az előtörténeteknek köszönhetően tovább él és folytatódik. És hogy az eddigieket lehet-e tovább fokozni, az kiderül a sorozat következő kötetéből, a Bukott angyalok városából.
