Egyre forróbbá válik a helyzet Rachel Vincent Vérmacskák-sorozatában: Faythe-nek korábban sikerült begyűjtenie egy csinos kis piros lapot, amivel egy időre a kispadnál rosszabb helyre és helyzetbe juttatta magát. Az írónő nem könnyíti meg hősnőnk sorsát, akinek több fronton is helyt kell állnia: nemcsak saját élete a tét, hanem a falka létének titka is veszélybe kerül. Vajon képes megbirkózni az elébe kerülő akadályokkal, vagy azok már akkora méreteket öltöttek, hogy túlnőnek rajta?
Az előző részben Faythe nem kis kalamajkába keveredett, s a Falka című harmadik részben most ennek a következményeit „nyávoghatja”. Ugyanis a vérmacskák társadalmában három főbenjáró bűnt tartanak számon: ember megfertőzése, gyilkosság és a faj titkainak kifecsegése. Ezekből hősnőnk az első kettő mellé pipát is tehet a listán. A büntetés a lehető legsúlyosabb: halál, de nőstény mivoltát (mivel számuk kellőképp megfogyatkozott, így a fajfenntartás miatt kiemelt fontosságot, védelmet élveznek) talán enyhítő körülményként veszik figyelembe az ítélethozatalnál. Pláne, hogy sokak szívesen már rég likvidálták volna a kellőképpen önös, akaratos, függetlenségre törekvő, szabályokra fittyet hányó alfa-lánykát, s most végre ezúttal ürügyet is találtak rá.
Az élet ennek ellenére nem áll meg a Sziklás-hegységben, ahol a tárgyalás idejére tábort vertek – úgyhogy ezzel vége is lehet azon esetleges aggodalmaknak, hogy a történeten eluralkodik az unalom. Ugyanis a Tanács eleve tesz a feszült hangulatról és a légkörről, amelyen tovább ront a környéken történő kóbor- és vérmedve-támadás. Előbbi célkeresztségében egy fiatal vérmacskalány áll, s az üldözőnek mögöttes szándéka is van a macska-egér játékkal. Ennek tetejében, a szegény áldozat szerencsétlenségére felkelti a tanács érdeklődését is. Faythe pedig nem lenne Faythe, ha nem sietne a segítségére: szerelmével, Marc-kal megpróbálják megvédeni őt a rá leselkedő veszélyektől.
A megelőző részeket nem múlja alább színvonalban a Falka: ugyanúgy bővelkedik fordulatokban, annak ellenére, hogy a helyszínek kissé korlátozottabbak az eddigiekhez képest. Az események mozgalmasak, valamint Faythe és Marc bimbózásnak indult kapcsolata is tovább fejlődik. Továbbá, Vincent érezhetően újabb irányt, keretet adott a történet folyásának: az eddigiekhez képest jobban megismerhetjük a vérmacska-társadalom szabályait, a különféle háttérben megbújó politikákat és motivációkat, a Tanács működését (amely nem burkolózik a korrupció- és érdekmentesség illúzióját). Mindezek fényében előkerül egy örökzöldnek mondható problémakör: a maradiság, a korlátoltság és szűklátókörűség csap össze a haladással, változással és rugalmassággal.
Emellett újra előkerülnek az előző két rész eseményei, s világosabbá válnak, ami által több dolog is a helyére kerülve, egész pofás kerekded formát kezd felvenni a Vérmacska-történet, s világossá válik, hogy az események mögött komolyabb, mélyebb, időben korábbra visszanyúló okok húzódnak meg.
Az írónő felfrissíti a történetet, hogy Tanács képében újabb karakterek kerülnek képbe, akiket sokak meglehetősen ellenszenvesnek találhatnak majd. Ami szerelmespárt illeti, továbbra sincsen könnyű dolgok, sorra konfliktusokkal kell megküzdeniük. Ami jellemüket illeti, azok tovább formálódnak, fejlődnek – viszont aki eddig sem kedvelte túlzottan Faythe-t, most sem fog a szíve csücskévé válni (ellentétben Marckal), mivel még mindig nem sikerült levedlenie az egoizmussal és önzőséggel fényezett bundáját. Na de azért a nem kis bajban lévő macskánknak erénye is van: a nehézségek ellenére nem adja fel egykönnyen, s makacsul küzd még a kilátástalannak tűnő helyzetekben is.
Szó mi szó, akiket már Faythe-nek megfertőznie, azok falni fogják a Vérmacskák-sorozat harmadik kötetét (s valószínűleg a soron következőeket is). A szerző a politikai vonallal újabb színt vitt a történetbe, amivel sikerült csavarni a szálakon, illetve tovább fokozni az érdeklődést és imádatot a rajongók körében.
