Nem, kedves olvasók, ez a cikk nem az azonos című horrorfilm könyvváltozatáról fog szólni, hanem egy azonos című, de más jellegű ifjúsági szórakoztató irodalmi regényről – pontosabban egy trilógia, az Engelsfors-sorozat első kötetéről… Mindazokkal, akik e, reméljük nem csalódást keltő kezdet után velünk maradtak, nézzük, pontosan mit is kapunk, ha a kezünkbe vesszük a svéd szerzőpáros, Sara B. Elfgren és Mats Strandberg könyvét.
Kezdetként hadd szögezzek le valamit: egyáltalán nem rajongok az ifjúsági, misztikus regényekért – sőt ellenérzésem majdnem olyan jelentős mértékű (elsősorban a Twiligh-szériának köszönhetően), mint ahogy az úgynevezett felnőttirodalomhoz viszonyulok. Ez azonban nem zavarhat meg abban, hogy kritikusként a lehető legobjektívebb véleményt alkossam, ráadásul kimondottan szeretem a kortárs skandináv szerzők vérfagyasztóan elmebeteg stílusát, így hát úgy döntöttem, adok egy esélyt A Körnek és folytatásainak. És nem bántam meg.
Rátérve a konkrét könyvre, a történet helyszíne nem más, mint a trilógia neve, azaz Engelsfors, mely egy apró kis város Svédországban. A cselekménybe ott csatlakozunk, hogy hat lány elkezdte a középiskolát… Eddig aligha tűnik különlegesnek, ráadásul a lányokban az égvilágon semmi közös nincs. Épp csak annyi hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Nem sokkal a tanévkezdést követően egy halott diákot találtak a suli egyik mosdójában – és bár mindenki öngyilkosságra tippel, a hat általunk követett lány tudja a borzalmas igazságot…
Aztán egy titokzatos vörösholdas éjjel, rejtélyes módon mind a hatan úgy érzik, hogy nekik egy bizonyos parkban van a helyük, így hát találkoznak. A cselekmény gyors előrehaladásával arra is rájönnek, hogy ősi veszély fenyegeti őket, és szükségük van egymásra a túléléshez. Ráadásul mivel mindez új nekik, még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is…
Amellett, hogy a néha horrorba hajló thriller révén izgalmas történetet is kapunk a trilógia első kötetétől, ifjúsági irodalomról lévén szó, az is fontos, hogy a tinédzsergenerációról is szólnak-e elemek. Az még önmagában nem elegendő, hogy egy gimnázium körül játszódik – de arról se feledkezzünk meg, hogy, még ha misztikus elemekkel (metaforákkal) is lett telepakolva, azért mégiscsak a lányok útkeresése, önmegismerése, szocializációja és kooperációja a fő téma. Ez ijesztően hangzik így leírva, de a Harry Potter is részben azért lett annyira sikeres, mert nekünk, az akkori tinédzsereknek szólt a saját élethelyzetünkről, problémáinkról.
A Körnél ez nem ennyire markáns, de megtalálható. Ráadásul tényleg pörgős, félelmetes a cselekmény, a karakterek, bár sablonosak, de többségében szerethetőek. A célközönség, ha nem fog rémálmoktól gyötrődni az olvasási idő alatt, azért garantáltan élvezni fogja. Mi pedig hamarosan jelentkezünk a második kötetről szóló kritikánkkal, és kíváncsian várjuk a záró részt is.
DicsukD
