Először meglepődtem, amikor fülembe jutott Rosamund Lupton Azután című regényének a hatalmas népszerűsége, ám jobban belegondolva nem nagyon van okom csodálkozni. A mű ugyanis mindent tartalmaz, ami egy klasszikus szórakoztató irodalmi műbe beleférhet: izgalmas cselekmény, szolid természetfeletti elemek, kiváló karakterek és kapcsolatok, valamint a klasszikus családi elem is komoly súlyt kap. És igazából nekünk is tetszett.
A történet főhőse, Grace boldogan éli mindennapjait férjével és két gyermekével: Jennyvel és Adammel. Egy nap azonban egy rendezvényen a nő lánya bennreked a kigyulladt iskolaépületben, és miután megpróbál segíteni rajta, mindketten csúnya égési sérüléseket szereznek. A hétköznapi történet azonban itt véget is ér – legalábbis részben. A két sérült ugyanis a kórházban furcsa módon ki tudn lépni a testéből. olyan információkra téve ezáltal szert, melyekről amúgy nem lehetne tudomásuk.
Így részesei lehetnek annak a nyomozásnak, amit Jenny nagynénje végez és amelynek eredményeként kiderül: a tüzet szándékosan okozták, a célpont pedig a kis Jenny volt. Tehetetlenül nézik azonban azt, ahogy az orvosok és a család megtesznek értük mindent, illetve ahogy egyre szaporodnak a rejtélyes részletek… Mindebből a leírásból látható tehát, hogy az Azután teljesíti azt a kemény célt, melyet már korábban sok mű próbált meg sikertelenül – azaz egyszerre érdekfeszítő krimi, melyben hétköznapi emberek kapnak szerepet, és egyben működőképes fantasy is.
Utóbbi téren mondjuk nem számít túl eredetinek, ugyanis az alapkoncepció kissé hasonlít a Ghost című nagysikerű filmére (jó, tudom, ott a szellemek meghaltak, és úgy tudtak mindenhova eljutni) – ám a krimi-szál, ha forradalminak nem is nevezhető, egyáltalán nem elcsépelt. Ám a regény legerősebb oldala mégiscsak a karakterábrázolás, illetve az a módszer, ahogy Rosamund Lupton megalkotta és leírta a köztük (család, barátok, kórház, stb.) lévő nyílt és rejtett kapcsolatokat.
Az Azután tehát egyszerre izgalmas krimi és szívszorító történet. Egyet kell értenem a fülszövegben leírtakkal (ilyen sem gyakran fordul elő), hisz a könyv legfőbb mondanivalója talán tényleg a „rendíthetetlen anyai szeretet mélysége”. A regényt egyébként az Amazon a 2011-es év tíz legjobb könyve közé választotta – ez pedig szintén sokatmondó tény: olvasók milliói ugyanis akkor sem tévedhetnek, ha a kritikus egyébként mindenáron kötözködni akar. Illetve akarhat, még akár igaza is lehet – de értelme nincs. És most oka se.
