A Budapesti Nyár Fesztivál 2013 rendezvénysorozat keretén belül a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 22-én az Írország Hercegnőjeként elhíresült Catherine Gallaghert láthatta a nagyérdemű közönség. A szteppest több meglepetést is tartogatott: a produkció nívóját élő zenei kíséret emelte, és sztárvendégként fellépett a világhírű Michael Flatley Lord of the Dance produkciójának szólótáncosa, Barry John Gallagher is. Catherine gyerekkorában nagynénje unszolására-bátorítására nyitott bátyjával az ír sztepptánc felé – s milyen jól tette, hogy hallgatott rá, ugyanis nem kis tehetséggel áldotta meg a sors: négy évvel később, a mindössze kilenc évével, a világ legfiatalabbjaként megnyerte az ír nemzeti bajnokságot. Azóta tizenöt évnyi versenyzéssel eltöltött idő, számos dobogós helyezés, valamint Riverdance-turnék állnak a háta mögött. A kemény és kitartó munka bizony meghozta gyümölcsét, melyet a budapesti közönség is learathatott, méghozzá az élvezetes és minőségi produkció formájában.
A Hercegnőt és tánckarát majdnem teltház fogadta, gyakorlatilag csak a felső sorok árválkodtak üresen, lévén, hogy a távolság fontos – ámbár nem kizárólagos – szerepet játszik a tánc nyújtotta élményfaktor tekintetében. A színpadi elemek két álló és több kisebb függő kijelzőből álltak, melyek az éppen színpadon lévő zenés-táncos számot egészítették ki látványban. A megjelenített képek hol kellemes hangulatfestő hatást értek el, hol pedig igazi show-műsor jelleget kölcsönöztek – de természetesen nem voltak képesek elvonni a figyelmet a lényegről, amely természetesen maga az ír sztepp.
A műsor több kisebb jelenetből, történetből tevődött össze mozaikszerűen, melyeket a nő, illetve nőiesség mint téma fűzött össze. Talpalávalóként felcsendültek klasszikusok és filmbetétek is, amelyek közül több élő zenei kíséretben volt hallható. A dobosból-gitárosból-szintetozátorosból álló zenekari trió időnként négy-hat tagúvá egészült ki: egy-egy szaxofon-, fuvola- és hegedűművész személyében, akik nemcsak a Gallagherék fellépései alatt járultak hozzá a tökéletesebb zenei élményhez, hanem a táncosok átöltözése alatti állásidőkben sem hagyták unatkozni a közönséget. Az egyedi zenei aláfestésben egyébként a jazz, barokk, rock és klasszikus ír zene vonásai ötvöződnek.
Gyakorlatilag az érzékszervi ingerek non-stop áradatát zúdították a nézőkre a Queen of the Dance során, egy percnyi nyugtot sem hagyva – de ez igazán megbocsátható (sőt!), ha azt vesszük, milyen minőségi show-t állítottak össze. A sztepp-lépéseket balett- és akrobatikus táncelemekkel vegyítették, amivel új magasságokba emelték a tradicionális ír táncot. Sőt, Catherine egy kis kedvességgel is készült számunkra: a magyar néptáncból emelt be mozdulatokat a koreográfiába.
Magára az előadásra nem lehetett panasz: a két Gallagher és a tánckar játszi könnyedséggel (széles mosollyal vagy éppen szigorú tekintet kíséretében, attól függően, éppen mit követelt meg a szám) kapkodták géppuskasebességgel lábukat – márpedig a profizmus jele, ha a nézőben ez az érzés támad az egyébként embert próbáló, kemény teljesítmény láttán. Jelmezeik pedig külön szót érdemelnek: mind szemet gyönyörködtetők-és kápráztatók volt, melyek igényes tervezői munkára vallanak.
Összességében egy pazar, rendkívül színvonalas estet hoztak tető alá a Margitszigeti Szabadtéri Színpad programszervezői. Az ír tánc hercegnője által interpretáltműfaj garantáltan maradandó nyomot hagyott dinamikájával, erejével és játékosságával, amire a fülbe mászó ritmusos dallamok, valamint a szteppcipők ütemes, csontig hatoló kopogása rátettek egy további hatalmas lapáttal. Köszönjük.
Bártfai Eszter
Fotó: Puskel Zsolt / szabadter.hu
