Szerencsére napjainkra már leáldoztak azok az évszázadok és korszakok, mikor a házasságkötést alapvetően különféle hatalmi, politikai, anyagi érdekek vezérelték, s még csak az érintettek szabad választásának esélye sem adatott meg. Jennifer Probst viszont felidézi a témát az Érdekházasság címet viselő művében. Nem árul zsákbamacskát: a könyv pontosan arról szól, ami a címe is. Az írónő a történetet természetesen modern korunk keretei közé ágyazta, amelyet saját ötleteivel töltött ki – és tett egyedivé.
A szituáció egyáltalán nem bonyolult: adott egy nő és egy férfi, akiknek ahhoz, hogy teljesüljenek a céljaik, a házasság intézményét kell igénybe venniük, így mihamarabb szükségük van „a másik felükre”. A könyvkereskedés-tulajdonos Alexa McKenzie családja nehéz anyagi helyzetbe kerül az édesapa régóta tartó kórházi kezelése miatt, a lány azonban nem tud kellő anyagi támogatást nyújtani a családi ház jelzáloghiteléhez. Közben Alexa legjobb barátnője bátyjának, a milliárdos Nicholas Ryannek expressz sebességgel kerítenie kell egy feleséget, ha nagybátyja helyére akar lépni örökösként az építőipari vállalatát élén.
Innentől a sztori persze adja magát: az a bizonyos barátnő, Maggie kerítőnőként való intermezzoja eredményeként pénzért cserébe Nick megkéri gyerekkori ismerőse kezét. Két okból viszont azért mégsem olyan egyszerű a dolguk: egyrészt tinikorukban Nick felkerült Alexa nemkívánatos személyeket tartalmazó listájára; másrészt kettejük frigye nem más, mint egy szigorúan szabályozott, egy évre szóló üzleti egyezség.
Az Érdekházasság sok tekintetben egyáltalán nem újdonság: tipikus romantikus regény, amelyben az elrendezett házasság a pénz körül forog. A klisékkel tarkított történések előreláthatók, viszont Probst könnyed írói stílusa, szellemessége, valamint az erotikus fűszerezés megmenti a helyzetet, így egy élvezhető és olvasmányos regényt kapunk végeredményül.
Valamelyest izgalmat hoznak maguk a szereplők is: a nem szokványos házaspár akarva-akaratlanul hatással van egymásra, alakulnak és formálódnak – ez pedig elégnek bizonyul az olvasói érdeklődés fenntartásához. Természetesen ne feledkezzünk meg a mellékszereplőkről sem – Alexa családjáról és Maggie-ről –, akik egytől egyig szerethetők. Ehhez adódnak még szórakoztató párbeszédek, valamint a humoros szituációk, melyek közül sok Alexa és Nick eltérő karakteréből, illetve a házasságról alkotott véleményük és nézetük gyökeres ellentétéből adódik – mindezek pedig némi dinamikát csempésznek a sorok közé. Persze nem végig fenékig tejfel az életük, mert akadnak szívet facsaró momentumok is. Probst tehát bejár egy szűkebb kiterjedésű érzelmi skálát, ami hihetőbbé, realisztikusabbá és emberibbé teszi a cselekményt.
Összességében az Érdekházasság egy könnyed, szórakoztató, kikapcsolódásra teljesen alkalmas regény, s az unatkozástól sem kell tartani az olvasás során. Témáját tekintve inkább a nők alkotják a célközönséget, de az írónő nem feledkezett meg az ellenkező nemről sem: a cukormázzal szembeni ellenpólust Nick és az üzleti vonatkozás alkotja – egész jól fogyaszthatóvá téve így a könyvet. Alexa és Nick esetére azonban nem tett végleg pontot a szerző az Érdekházasság utolsó oldalán: a szálakat további három kötetben csűri-csavarja tovább.
