Augusztus 12. az ifjúság világnapja. Egy olyan nap az évben, ami a fiatal generációról szól. De mielőtt mélyebben beleásnánk magunkat a témába, nézzük meg, hogy mit is jelent ez a nap, és hogy miért jött létre.
1999. december 17-én, az ENSZ jóváhagyta az ifjúságért felelős miniszterek lisszaboni világkonferenciájának ajánlását, hogy augusztus 12-ét nyilvánítsák a Nemzetközi Ifjúsági Nappá. Az ENSZ-nek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a generációk közötti szolidaritásra mindenütt: a családban, a közösségekben, a nemzet egészében. Bár egyesek próbálják elcsépelt szövegként beállítani, de akkor is nagyon igaz az, ami szinte minden 6-ik filmnek az üzenete: Az ifjúság a jövőnk, az emberiség jövője. Ha nem lennének gyerekek, akkor az emberiség kihalna. De ha vannak is gyerekek, viszont nem neveljük jól őket, ha nem adunk nekik elég információt a világról, akkor az emberiség ugyanúgy kihalhat vagy nagyon rossz irányt vehet.
„A tudás hatalom” mondta egyszer egy bölcs ember, és igaza volt. Ha a fiataloknak csak részleges fogalmuk van és semmit sem értenek a világ működéséről és a valódi értékekről, akkor kész, vége … egy újabb tizenéves fogja gyarapítani a tököli börtönlakók táborát vagy a temetők közösségét. Ez keményen hangzik, de ez a valóság. Persze mondhatja a szülő, hogy: „Hát rossz társaságba keveredett, mi nem tehettünk semmit ez ellen”. Ez egyszerűen nem lehet igaz, hiszen ha a „rossz társaság” összes tagjának a szüleit megkérdeznénk, mindegyik ugyanezt mondaná.
De hogy jött létre a rossz társaság? Egy nap egy tinédzser eldönti, hogy ő rossz társaság lesz? Vagy odamegy a haverjához, és azt mondja: „Figyelj, menjünk lopni, marha jó lesz!”, a haverja pedig azt válaszolja: „Jó, menjünk!”? NEM! Az egyedüli ok, amiért a rossz társaság kialakul, az, hogy a fiataloknak nincs elég stabil információja, megértése arról, mi helyes és mi nem. Sokan sok mindent mondanak nekik, kérik, hogy viselkedjenek rendesen és legyenek szófogadóak, de vajon, mi felnőttek vesszük-e a fáradtságot, hogy tényleg megértessük velük, hogy mik a valódi értékek.
Mindenki látott vagy hallott olyanról, hogy egy gyerek lopott, drogozott stb. A rendőrök kikérdezik a szülőket, hogy mit gondolnak, miért lett ilyen a gyerekük, és ez a válasz: „Jaj, hát mi megtettünk mindent, próbáltunk jó példát mutatni neki”! Aztán kiderül, hogy az apa folyton csalta a feleségét, meg is verte akár, az anya alkoholista, és egész nap csak a TV-t bámulják. Vagy a ló másik oldala. Legdrágább cipő, legdrágább iskola, számítógép, mobiltelefon. De általában van bennük egy közös vonás, egyik helyen sincs a családtagok között igazi kommunikáció, és így kívülről nézve mi azt nem értjük, hogy a szülők miért nem értik, miért kezdett el drogozni vagy lopni a gyerek.
De nem kell, hogy ez így legyen. A legfontosabb dolog, amit egy fiatallal meg kell értetnünk, az a társadalom alapvető viselkedési és erkölcsi kódexe. Az ENSZ nemcsak az Ifjúság Világnapját hozta létre, de 1948-ban Eleanor Roosevelt vezetésével összeállították az Emberi jogok Nyilatkozatát, amely lehetne a Föld alapvető erkölcsi kódexe. A szcientológusok által indított Fiatalok az Emberi jogokért mozgalom egyesíti ezt a két gondolatot: ifjúság és emberi jogok. Az indulása óta a mozgalom világszerte több millió példányban juttatta el az emberekhez a tudást, hogy az emberi jogok léteznek és használni kell őket. Ha bevezetjük a társadalomba az emberi jogok tiszteletben tartását, akkor eljöhet a nap, amikor egy szülőnek sem kell őrlődnie, hogy vajon hazajön a gyereke a buliból vagy a „rossz társaságba” keveredés miatt majd a Dunából halásszák ki, mint azt a fiatalt, aki szilveszterkor tűnt el.
Írta: Kasza Krisztián
