Tisztelt Szabó Máté Ombudsman Úr!
Örömmel írnám a megszólításhoz, hogy az Alapvető Jogok Biztosa, azonban ezt nem tehetem, mert tevékenysége és megnyilvánulásai egyrészt nem mindenki számára egyformán biztosítják, és sok esetben nem is az alapvető, hanem extra jogokat. Augusztus 4-én közzé tett írásában többek között azt tartja aggályosnak, hogy a szociális támogatás feltételeként előírhatják és ellenőrizhetik, a kérelmező lakásának vagy házának, udvarának, kertjének, a kerítéssel kívül határos területnek tisztán tartását, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiéniai állapotának biztosítását. Ön szerint az állam szükségtelen módon és aránytalan mértékben avatkozik be a kérelmezők magánéletébe, amikor vizsgálhatóvá teszi a külvilág elől elzárt udvar, a lakásbelső állapotát és hogy mindez az emberi méltósághoz való jogot is sérti.
Ombudsman úr ezzel szemben egyáltalán nem aggódik azoknak az embereknek az alapvető jogaiért, emberi méltóságáért, akik a házukat, portájukat nem rendben tartó segélyigénylők szomszédságában laknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy immár másfél éve nem válaszol az AJB 3622/2012. számú panaszbeadványra. A panaszban választókerületem egyik lakosa kéri, hogy segítsen alapvető emberi jogait érvényre jutni, sőt megvédeni, csakúgy az egészséghez való jogát, a lakhatáshoz való jogát, emberi méltóságát.
Ugyanis egy deviáns életszokásokkal bíró család immár évek óta megkeserítik szomszédai, köztük a panaszos életét is: a rossz állattartási szokások és a higiénia hiánya miatt folyamatosan bűz áramlik felőlük, vele az élősködők, rovarok hada. Az év zömében ezért a szomszédok számára lehetetlen a kerthasználat, de sokszor a szellőztetés is. Az építménynek nem, inkább tákolmánynak nevezhető, engedély nélkül épült házakból, kéményre nem is emlékeztető nyílásokból még nyáron is rendszeresen dől a vegyszerszagú füst, időnként sárga, zöld színben. Emellett a telken a „lomizásból” begyűjtött hulladékok, kábelek műanyag szigetelésének leégetése is napi program annak mérgező füstjével együtt. Napszaktól függetlenül folyamatos az üvöltà ¶zés, a zajongás legkülönbözőbb formái. A „házak” gazdái bármilyen kérésre, kritikára agresszíven, támadólag reagálnak, szót érteni velük nem lehet.
Az önkormányzat nem tud, vagy nem akar segíteni. A rendőrség szintén. Az összes létező állami, önkormányzati hatósággal egyetemben. Bár mindenki nagyon megértő, és reméli, hogy neki sosem lesz ilyen szomszédja, de segítség nem jön. Mert mindenki fél, hogy egy hatékony beavatkozás után rasszistát kiállt valamely emberjogi szervezet, hatóság, Esélyegyenlőségi Hivatal stb… Merthogy cigányokról van szó. És ezért félő, hogy a végén a panaszos szomszédoknak segítő, intézkedő hatóság húzza majd a rövidebbet. Eközben szinte nincs olyan család a közvetlen szomszédok közt, ahol valamilyen tüdőbetegség ne fordulna elő – természetesen az orvosok nem adják írásba, hogy mindez a folyamatos mérgező füst miatt van. De legfeljebb a jogokat lehet megtiporni és elvenni, a jà ³zan paraszti eszet nem: minden érintett úgy véli, hogy a cigány szomszédság életmódja egyes elemeivel egyszerűen lassú gyilkosságot követ el a környező embereken.
Közel egy éve személyesen is eljártam az ügyben, és kértem Biztos Úr mielőbbi állásfoglalását. Akkor erre ígéretet is kaptam, türelmet kértek belső átszervezésre, személyi változásokra hivatkozva. Azóta sem érkezett válasz Öntől.
Fentebb említett közleménye azt sugallja, hogy ne is várjunk választ a hivatalos panaszbeadványra, mert Ön egyértelműen a deviáns viselkedésű csoportok, családok mellé állt.
Ombudsman Úr!
Ön szerint ebben, és az ehhez hasonló, sok ezerszám létező esetben kinek az alapvető jogai szorulnak védelemre? Amikor valaki a saját területén csinál azt, amit akar, és ezzel teszi pokollá a szomszédok életét, akkor kinek a jogait kell védeni? És milyen eszközökkel tudná Ön ezt elképzelni? Ki mer-e Ön állni a többség jogaiért is?
Várom – vélhetően sok millió emberrel együtt – válaszát!
Bertha Szilvia, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője
