A megfilmesítés remek marketing a könyvek számára, hiszen jelentősen meg tudja dobni az eladásokat, főleg, ha annak megjelenése évekkel ezelőttre datálható, és emiatt esetleg a gyorsan változó könyvpiacon mára csaknem a feledés homályába merült.
Cassandra Clare A végzet ereklyéi trilógia első részével is ez történt részben: bár a sorozat többi tagja azóta is népszerű, most, amikor Csontvárosból készült filmváltozat hamarosan látható a mozikban, újra fókuszba kerül az első könyv is. Az írónő egyébként a fan fiction világban alapozta meg hírnevét, akkor még eredeti nevén: Cassandra Claire-ként igen népszerűvé vált Harry Potter és Gyűrűk ura humoros, ironikus töltetű fikcióival. Majd Cassandra Clare álnéven felkerült a Csontvárossal a New York-i bestseller lista élére – és a többi már történelem…
Adott egy Nex York-i hétköznapi, egyszerű tinédzserkorú lány, Clary és egy szem barátja, Simon. Aztán egy szokásos esti lazulás sorsfordító eseménybe torkollik: egy Pandemonium nevű szórakozóhelyen gyilkosság tanújává válik, majd a három különc kinézetű elkövető meglóg a holttesttel. Később kiderül, hogy ők az emberek számára láthatatlan Árnyvadászok. Clary pedig (azon kívül, hogy látja az Árnyvadászokat), ha akarná, sem tudná távol tartani magukat tőlük, mert démontámadás áldozatává válik, valamint elrabolják édesanyját s ahhoz, hogy megmentse, kénytelen együttműködni velük.
Azt aligha mondhatnánk, hogy a Csontváros nagy durranás a fanatsy műfajában (s ez valószínűleg a soron következő kötetekre is igaz). A történet nem tartogat újdonságot, jóformán bevett klisék összegyúrásából formázott meg egy világot –, ráadásul Clare érezhetően koppintott jó pár műből is. Ettől függetlenül a hasonlóságok erősítik a művet (jl működő kliséken nem kell változtatni), és a célközönség megkap mindent: természetfelettivé varázsolt mai világ, nem emberi lények egész garmadája, apokalipszis veszélye, harc a gonosz ellen, szerelmi háromszög, valamint titkok és kérdések (melyekre azért sejthetjük a válaszokat.
Azonban a karakterek azok, amelyek viszik a történetet (bár a kifinomultabb olvasók találhatnak köztük meglehetősen irritálókat is), közülük is leginkább a sármos, szexi, titokzatos, rejtélyes, arrogáns, bunkó, exhibicionista és humoros Jace (akinek népszerűségi indexe az egekben járhat a tinilányok ideáljaként, s felteszem, jelentős részben neki köszönhetők a könyveladások). Valamint Luke humora is tovább emeli a sztori élvezhetőségét.
Mindezek ellenére a Csontváros összességében fordulatosnak mondható, így olvastatja magát, de ilyen téren ne legyenek túl nagy elvárásaink, mert a „Miért nem vagyok meglepve?”-szerű élmény jellemzőbb inkább. Annál is inkább, mert az biztos, hogy – mivel az utóbbi néhány évben elképesztően sok ilyen jellegű könyv került a piacra, nagyon nehéz már új dolgokat kihozni azokből az alaphelyzetekből, melyek a természetfeletti világ emberekkel való közvetlen kapcsolatáról szólnak.
