Kaposfest negyedszerre
Nagy fába vágta a fejszéjét a Kokas Katalin – Kelemen Barnabás házaspár, amikor 2010-ben megálmodták a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált.
Akkor még nehezen tudta bárki is elképzelni, hogyan képes majd egy nem budapesti 
rendezvény sikeres lenni. Ugyanakkor az idén negyedik alkalommal megrendezésre kerülő, immáron rövidebb nevet viselő Kaposfest bebizonyította, hogy igenis létezik komolyzenei élet a fővároson kívül, méghozzá világszínvonalon – erről azok tudnának mesélni, akik már jártak Kaposváron és évről évre az augusztus 20-át megelőző hétre a városba „költöznek”. Interjú Kokas Katalin a Liszt Ferenc-díjas hegedűművésszel, művészeti vezetővel és Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművésszel.
Árulják el, mi vezérelte Önöket, hogy egy klasszikus zenei fesztivált adjanak Magyarországnak?
Kokas Katalin: Alapvetően a méltán híres magyar közönségnek szerettünk volna egy olyan magas színvonalú rendezvényt létrehozni, ahol nemcsak, hogy jó érzés játszani, hanem a legjobb! Az országot külföldön még mindig zenei nagyhatalomként emlegetik, ami nem csupán az elmúlt 200 évben született világhírű zeneszerzőinknek, karmestereink és szólistáinknak köszönhető, hanem a közönségnek is. Ebben az országban a közönség mindig is híres volt az értékítélő képességéről!
Kelemen Barnabás: Hazánkban Kodálynak köszönhetően az emberek sokkal nagyobb része tanult zenét,vagy énekelt, mint bárhol máshol. Az egész világot beleértve úgy gondolom, hogy Magyarország publikumának a legjobb játszani! Emellett, ha szakmai ismeretségünknél fogva megtehetjük, hogy a nemzetközi zenei élet színe-javát elhozzuk a magyar közönségnek, akkor azt szinte kötelességünk is megtenni.
Ez rendkívül szép elgondolás, de mégis miért választották Kaposvárt? Mi az, amiért ez a város vált a kamarazenei fesztivál otthonává?
KK: Mikor a fesztivál ötletét megosztottam pár barátommal, akik külföldön szintén fesztivált vezetnek, azt tanácsolták, hogy keressek egy kedves kisvárost, ahol a közönség és a zenésztársaság egyaránt jól érezné magát. Először Kaposvár polgármesterét, Szita Károlyt kerestem meg, hiszen eezen a gyönyörű helyen nőttem fel, és az ember szereti hazavinni az értékeket. Arra a kérdésemre, hogy a város szívesen befogadná-e a Kaposfestet, pozitív választ kaptam és így nem is kellett többé a helyszín kérdésével foglalkoznom.
Már többször nyilatkozták, hogy a fesztivál fellépői közé 80 százalékban barátokat kérnek fel a világ különböző részeiről, és csak 20 százalékban hívnak ajánlás alapján új művészeket. A barátok között van Joshua Bell, Rados Ferenc, Kocsis Zoltán, Pekka Kuusisto, Alina Ibragimova és sokan mások. Ebből adódik a kérdés, mi számít jobban a felkérésnél: a barátság a művészekkel, vagy az, hogy mennyire nagy név az illető?
K.B.: Mindkettő igen fontos, de leginkább az számit, hogy milyen zenész, valamint milyen személyiség az illető, és a kamarázás terén könnyen együtt lehet-e vele zenélni. A fesztivál ideje alatt ugyanis nem sok idő van a darabok elpróbálására, ezért profi és vérbeli muzsikusokra van szükségünk, hogy hibátlanul szóljanak a koncertek. Persze, ezek mellett, ha ismert a szakmában, az emeli az esemény fényét és, ha még barátság is van köztünk, a meghívás sokkal könnyebb.
K.K.: José Gallardóval ( a fesztivál közkedvelt argentin zongoravirtuóza – a Szerk.) például 7 évvel ezelőtt Lockenhausban játszottunk először. Azóta minden évben közösen lépünk fel különböző fesztiválokon; a Kaposfesten is immáron negyedik alkalommal zenél majd. Hihetetlenül érzékeny, fantáziadús, kifinomult játék jellemzi, leheletfinom piánókat hallhat tőle a közönség. Bátran merem állítani, ennyi év alatt barátokká váltunk.
K.B.: A magyar közönség által is szeretett és várt tatár születésű művésznővel, Alina Ibraginovaval a Jeruzsálem Fesztiválon játszottunk először. Túlzás nélkül állíthatom, hogy őt mi ismertettük meg a magyar közönséggel és az első fesztivál óta világsztárnak számít. Alina a barokk stílust ötvözi ördögien sziporkázó és virtuóz egyéniségével. Idén a kvartettjét, a Chiaroscuro Kvartettet is elhozza, akik korhű hangszereken játszanak majd.
K.K: Még meg kell említenem Nicolas Altstaedtet, akivel Leka várában játszottunk először 2006-ban. Ő a ma élő csellisták egyik legjobbja;óriási színpadi egyéniség, tökéletes játékkal, az előadás közbeni szenvedélye pedig magával ragadó. Minden egyes művészemről regélni lehetne, hiszen mind hazai, mind nemzetközi szintenkülönleges egyéniségekről van szó!
Érdemes megemlíteni, hogy a fesztivál művészeinek átlagéletkora 35 év, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiatalság és az általuk hozott energiák a mozgatórugói ennek az eseménynek.
K.K.: Valóban. De nem szabad azt sem elfelejteni, hogy minden évben tisztelgünk a legnagyobb művészek előtt is. Volt már nálunk Rados Ferenc, Ivry Gitlis, Perényi Miklós és Frankl Péter,idén pedig a 80 éves Vásáry Tamást hívtuk el, akit a magyar közönségnek nem kell külön bemutatni. Mi már 18 éve ismerjük személyesen, azóta rajongunk földöntúli személyiségéért, varázslatos színpadi kisugárzásáért.
A nagyszerű előadói kvalitásoknak köszönhető a siker, de az idő rövidsége hogyan teszi lehetővé, hogy mégis profin szólaljanak meg a művek?
K.K.: Minden művész tökéletesen felkészülten érkezik a fesztiválra. A műveket legalább kétszer próbálják, ami azt jelenti, hogy a különböző helyről érkező fellépők ötleteiket, a darabhoz való hozzáállásukat is összecsiszolják. Nagyfokú nyitottságot igényel, hogy egymásra találjunk és képesek legyünk egymás gondolataira reagálni; meg kell érteni a próbák alatt egymás logikai rendszerét.
K. B: A Kaposfesten – szinte egyedülálló módon – Katiék úgy sakkoznak a próbákkal, hogy a koncertek alatt meghallgathassuk egymást, ami az egyik legnagyobb inspiráció számunkra. Úgy időzítik a próbákat, hogy nagyjából mindenkinek ugyanakkor legyen az ebédidő, a vacsora, és hogy együtt pihenjünk, beszélgessünk. Az esti étkezéshez immáron második éve cigányzene is szól, amiért rajong a művészcsapat. Idén Horváth Gyula és zenekara szolgáltatja a zenét. Ez hozzájárul a különleges hangulathoz és a színpadi együttmuzsikálás mellett ezeken az alkalmakon életre szóló barátságok köttetnek.
Hogyan válik el az, hogy kiből lesz éppen az adott darabnál mondjuk első hegedűs a fesztiválon?
K.K: Nagy felelősség a művészek között megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Ha egy zenészt illetően van több, az egyéniségéhez illő darab, mellyel kibontakozhat a színpadon, akkor szívesen beül utána egy másik művész mellé másodikat játszani. A feladatot így érdekesnek éli meg. Jól kell ismernem őket, hogy tudjam, kinek mi számít megtisztelőnek (mert azt fogja jól előadni) és kit-kivel lehet egy csapatba összetenni.
Ebből valóban látszik, hogy a művészek miért élvezik a fesztivált és miért jönnek évről évre szívesen. Mit tapasztalnak, miközben Önök is járják a világot a saját együttesükkel, a Kelemen Kvartettel, milyenek a visszajelzések a fesztivállal kapcsolatban? Külföldön már ismerik a Kaposfestet?
K.K.. Igen,nyugodt szívvel mondhatom, hogy már felkerültünk a klasszikus zene térképére! Elég csak abba belegondolni, hogy az elmúlt 3 évben fellépő közel 100 művésznek hány másik fellépése volt fesztiválokon, ahol elmesélte, hogy milyen jó volt nálunk! Csodálatos művészek menedzsmentjei jelentkeznek lépten-nyomon, hogy rájuk is gondoljunk, Ők szívesen is jönnének! A meghívott művészeket azonban ismernem kell, így mindig nyitva tartom a szemem, hogy kit tudnék a jövőben elképzelni a csapatban. Ez egy plusz felelősség számomra, hiszen más fesztiválokon a saját feladataimon túl, igyekszem minden koncertet meghallgatni, a kiszemelt művészeket emberileg is megismerni, s a jó pillanatban lecsapni rajuk.
Önök szerint a komolyzene mellett, mi az, amivel a fesztivál Kaposvárra csábíthatja az érdeklődőket?
K.B.: Bolyki György fesztiváligazgató nagyon érdekes kiegészítő programokat állított össze:„Szakcsi 70” címmel Szakcsi Lakatos Béla jazz koncertet ad, lesz Karády Katalin és Blues Brothers est és, amelyre személy szerint a leginkább kíváncsi vagyok, az a produkció, amely során a klasszikus zenészek, – többek között én is, – a megszokottól eltérő koncertet adnak. Mindenki egy számára fontos, élvezetes és vidám darabot fog játszani, olyanokat és úgy, hogy a közönség biztosan meg fog lepődni.
K.K.: Személy szerint a nyári fesztivál ellenállhatatlan hangulatára esküszöm. Ezen a héten otthon hagyjuk a mindennapi rutint, ráérünk sétálni, fagyizni és beszélgetni egy édes kisvárosban,. Teázhatunk és közben csodálatos előadásokat hallgathatunk, vagy gondolunk egyet és a gyógyfürdőben, a strandon kötünk ki. Együtt lélegzünk: a művészek és a közönség. A hét végére pedig minden arc ismerős lesz. Egész évre feltöltődhetünk, ha minőségi kikapcsolódásra szánjuk időnket, s úgy tűnik, hogy Kaposváron néha megáll az óra mutatója, kiszállhatunk a pörgésből és magunkba nézhetünk.
Azt már tudjuk, hogy a Kaposfesten ováció van mindegyik koncert után, ezért árulják el, milyen erő rejlik a komolyzenében, ami miatt a világon több millióan úgy képesek ünnepelni a klasszikus zenészeket, mint mások a pop-zenészeket, már a fesztiválon is?
K.B.: A klasszikus zene nem tömegkultúra, soha nem is volt; a művelt és kifinomult réteg élvezhette. A koncert mindig is ünnep volt, amolyan közös elmélyedés egy varázslatos világban,a szünetek pedig a legfontosabb tarsági találkozási pontként szolgáltak. A kaposvári fesztivál látogatói szintén kiemelt rétege a társadalmunknak, akik szabadidejüket a magaskultúrának, saját lelki megtisztulásuknak szentelik.
Ez a fajta megtisztulás az oka annak, hogy a Kaposfest képes berántani és soha többé nem ereszteni?
K.K.: Erről a közönséget kellene megkérdezni!
A Kaposfestet idén augusztus 13-19. között rendezik meg. A részletes programot a rendezvény honlapján, a www.kaposfest.hu oldalon olvashatják.
