Elképesztően népszerűek lettek az utóbbi hónapokban a különböző, direkt módon erotikus regények – az Ötven árnyalat trilógia világméretű robbanása csak a kezdet volt. Azóta sorra születnek az ahhoz hasonló, vagy attól kicsit különböző művek – a Blackstone-affér sorozattal már foglalkoztunk, és még fogunk is –, ám közülük üdítő változatosságot mutat Jennifer Armentrout Vetkőzik a tanú című regénye.
A J. Lynn néven alkotó írónőnek ez már nem az első ilyen jellegű könyve; korábban Vetkőzik a játékos címmel is jelent már meg műve, mely ugyan természetesen eltérő történetű, de a mostanival mégis sok hasonlóságot mutat. További dicséret a kiadónak, hogy a borítók is sokkal ízlésesebbek, mint ahogy az általában az ilyen jellegű könyveknél lenni szokott – sokatmondó, látványos, de mégsem túlságosan.
A történet főhőse Madison Daniels, aki kölyökkora óta rajong bátyja legjobb barátjáért, Chase Gamble-ért. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki úgy véli, tökéletes párt alkotnának – ám ez két „komoly probléma” miatt is valószínűtlen, legalábbis a történet kezdetekor. Egyrészt ugyanis Chase megfogadta, soha nem kezd komoly kapcsolatba senkivel sem, másrészt – és talán ez a pikánsabb – évekkel korábban korábban, egyetlen éjszakára túllépték a barátság határát… Madison bátyja azonban nősülni készül, és az esküvőjén azonban mindkettejüknek részt kell vennie – és kezdődik is az őrültekháza. Szervezési hibák miatt két éjszakát egy szobában kell együtt tölteniük, és ez még csak a kezdet…
Rövid kitekintésként vegyünk egy filmvilágbeli példát, és különböztessük meg – az egyébként szexjelenetekkel tarkított – romantikus vígjátékot vagy drámát, valamint a történet nélküli felnőttfilmeket. Hasonló a helyzet a könyvek esetében is – azzal a különbséggel, hogy itt teljesen történetmentes mű nem létezhet, de mondjuk az Árnyalat-trilógia karakternélkülisége és felületes története jó példa erre a szélsőségre.
Nos, a Vetkőzik a tanú valahol a két eset között helyezkedik el. Nem nevezhető romantikus regénynek (ez sem a szerzőnek, sem a kiadónak nem is volt a célja), hisz érezhető, hogy az elsődleges motívum a nemiség és a testiség, azonban komoly dicséret – sőt bizonyos tekintetben előrelépés –, hogy a karakterek kidolgozottak, életszerűek és precízek, és a történetre is ugyanez igaz, hisz alighanem mindannyiunk ismeretségi körében akadnak olyanok, akik ki nem állhatják egymást. És akikről biztosra vesszük, hogy előbb-utóbb úgyis összejönnek.,,
