Mint arról beszámoltunk, júniusban elhunyt a népszerű angol scifi-író Ian Banks, aki tragikusan korai halála ellenére is rendkívül gazdag, utánozhatatlan életművet hagyott maga után. Drámái és tudományos-fantasztikus könyvei egyaránt világszerte népszerűek lettek, elsősorban a szerző kimeríthetetlen, megdöbbentően kreatív fantáziájának köszönhetően.
Egyik „önálló” regényével, a Félemmetes géjpezettel, magyarul nemrég megjelent regényével már korábban foglalkoztunk – ezúttal egy korábbi, a már életében is legendássá vált Kultúra-sorozatának egyik művét, a hazánkban 2008-ban megjelent Nézz a szélbe című regényt vesszük górcső alá.
A rendkívül népszerű és ismert szériának csak a szerző halála vetett véget, elmondása szerint ugyanis ő addig írt volna újabb és újabb regényeket a megálmodott galaktikus rendszerébe, amíg csak ötlete van. Márpedig ez aligha jött volna össze egyhamar – ráadásul még olyan gúzsba se kötötte magát, hogy a szereplők állandóak és a történések ritmikusak lennének, így tényleg szinte korlátlan számú lehetőség közül válogathatott bármikor.
A történet a nem kifejezetten dicsőséges galaktikus háború végét követően játszódik, ám az akkori események még a „jelenre” is komoly kihatással vannak. A háborúban két nap is megsemmisült, és az így megszűnt fény és hő életek milliárdjait sodorta veszélybe – nyolcszáz évvel később, az első nap megsemmisülésének fénye éppen elérte Masaq’-ot, a Kultúra orbitálját. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a második fénycsóvának lesz hova megérkeznie – ráadásul pont a Masaq’-ot jelölték ki egy fontos politikai találkozó helyszínéről.
Mint látható tehát, Ian M. Banks e regényében is – a szerző e néven publikálta sci-fijeit – egyszerre találunk fantáziadús, változatos, korábbról ismeretlennek tűnő világot, melyet – ugyan nem tolkieni részletességgel, de – alaposan ki is dolgozott. Történeteiben egyszerre bukkannak fel a világunkban is tapasztalt politikai intrikák és széthúzások, és az a monumentális egység, természetes harmónia, amit itt a földön aligha találunk meg egyhamar (főleg nem egy galaktikus háború után, a romok között is érezhetően).
A Nézz a szélbe történetéből nem annyira dominánsan süt az a fajta utópisztikus világ, mely a szerző – legalábbis a sorozat – legtöbb művét jellemzi, de ez nem is baj. A változatosság ugyanis mind a – nem elpusztuló – lakosok, mind az olvasók számára túlságosan megszokott lenne. Banks pedig ilyen hibát sosem követett el.
