Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes, minőségi kikapcsolódást nyújt a Charles Dickes világhírű regénye alapján írt Oliver! musical, melyet már hazánkban is több színház tűzött műsorára. Legutóbb Nagy Viktor rendező vezetésével a Veszprémi Petőfi Színház társulata dolgozta fel a népszerű darabot, melynek a kőszínházi előadásokat követően július 12-én a Budapesti Nyári Fesztivál keretein belül a szabadtéri bemutatóját is megtartották a Margitszigeten.
Charles Dickens világhírű ifjúsági regényének, a Twist Olivernek már számtalan feldolgozása keletkezett. A népszerű londoni utcagyerek már képeskönyvben, színpadokon és filmvásznon is számos alkalommal megelevenedett, a Broadway musicaljei között 1963-ban tűnt fel nagy sikerrel, kilenc Tony-jelöléséből három díjat is bezsebelve. Ezt követően számos alkalommal, a világ sok pontján vették elő a darabot, hazánkban legutóbb 2008-ban a Szolnoki Szigligeti színház deszkáin csente el a nézők elismerését, majd 2012 őszétől a veszprémi deszkákon is megtekinthető a darab legújabb változata.
Ahol is Nagy Viktor rendező vezette alkotóstáb tagja volt díszlettervezőként a méltán népszerű Kentaur – aki szokásához híven ismét mert monumentálisat álmodni, rajzolni majd építeni. Az előadás díszletei révén a színpadon látványos módon elevenedik meg a korabeli London tipikus házsora, a Temze egyik hídja, egy rablótanya, egy arisztokratikus szoba – és még sorolhatnám azokat a helyszíneket, melyek a komor házfalak mögött életre kelnek.
A díszlet azonban, bár sokszor érezhetjük úgy, hogy maga is lüktet, akkor is csak élettelen anyag – ahhoz, hogy élő előadás szülessen a gondolatokból, még több összetevő szükséges. Kezdetnek például a zene, mely ezúttal, bár nem húzóerő, és a dallamok nem emlékezetesek, az biztos, hogy remekül kiegészíti az édes-bús történetet, és az újkori angliai hangulatot. A szövegkönyv már problémásabb – meglehetősen furcsa volt, hogy a tanulatlan utcagyerekek is olyan választékosan beszéltek, mintha csak az etoni elitiskolából kerültek volna ki.
Ellentétben a fővárosi, egyprofilú, vagy több társulat-tagozatú színházakkal, vidéken legtöbbször „univerzális” művészeket foglalkoztatnak, akik legtöbbször prózai sínészként vállalnak énekes szerepeket is. Ennek sokszor megvan az az előnye, hogy természetesnek hat az előadásmódjuk (és valóban, néha a „profi”, énekes tanulmányi háttérrel rendelkező musicalszínészek már-már túl jól énekelnek), néha viszont az előadás maga nem hat annyira profinak, mint amilyen amúgy, más összetevők alapján lehetne. A veszprémi társulat is a két véglet között billegett – ám végül a darab ilyen téren sem okozott csalódást.
A Nancyt, egy utcalányt megformáló Halas Adelaida (akár csak Anna Karenina szerepében az azonos című musicalben) hol túl sok volt, hol túl kevés, ugyanez igaz a dologházi „nevelőszülőket” alakító Csarnóy Zsuzsára és Keresztes Gáborra. Ellenpéldának azonban – az aranyos főszereplőfiú mellett – megemlíthetjük az orgazdaként feltűnő Kőrösi Csabát, aki jól mutatta meg, hogy lehet színészként hitelesen énekes szerepet játszani, de szintén jó volt újra Pesten látni a kis szerepben is tündöklő Bajcsay Máriát is.
Az Oliver! egy hangulatos, szomorkás családi darab, mely, ha ugyan alapvető tanulságokat, bölcsességeket nem is rejt magában, senkinek sem szolgálhat hátrányára – mint ahogy bármelyik Dickens-adaptáció. A veszprémiek ráadásul mindezt kellően ízlésesen, ugyan itt-ott halványabban, de összességében pozitív eredővel oldották meg. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon pedig mostantól a komolyabb műveken a hangsúly: két hét múlva a Pillangókisasszony érkezik – ám akik vidámabb hangulatú színházi előadásokat keresnek, a Városmajorban megtalálhatják azokat is.
DicsukD
