Sült krumpli és fagylalt: egyike a legegyszerűbb ételeknek, mégis sokak számára egyet jelenthetnek a kulináris gyönyörrel (pláne egymás után) – csak hát az efféle élvezetek halmozása nem éppen a hosszú élet receptje. És ezzel témánál is vagyunk: mikor az orvos egy rákbetegnek gyógyszer vagy kezelés helyett ezeket írja fel, akkor sajnos az egyet jelent az elkerülhetetlen tragédiával. A Dal Marionnak című filmben pont egy ilyen helyzetnek és következményeinek lehetünk tanúi. Figyelem: a vígjáték besorolás megtévesztőnek bizonyulhat, mert az érzékenyebb nézők szemébe bizony könnyen könnyek szökhetnek a másfél órás játékidő alatt.
A történet szerint az imént ismertetett helyzet áll fenn egy idős házaspár életében. A rákban szenvedő Marion minden nap azzal a tudattal tér nyugovóra, hogy talán nem éri meg a holnapot. Majd egy orvosi konzultáció alkalmával közlik vele, hogy semmi esélye nincs győztesként kikerülni a gyilkos kórral való küzdelemből. Hátralévő napjait – érthető módon – családján kívül imádott hobbijának, az éneklésnek szeretné szentelni: Marion tagja egy idősekből álló helyi kórusnak, ráadásul beneveznek egy versenyre is. Közben a férj, Arthur féltve kímélni akarná feleségét, de végül a mindig zsémbes, zsörtölődő, arrogáns öreg marad alul – ami Marion fifikásságának is köszönhető.
A filmben Marion utolsó napjait követhetjük nyomon, valamint azt, hogyan dolgozza fel Arthur a veszteséget. Ebben segítségére lesz a lelkes, önzetlen fiatal énektanár és kórusvezető, Elizabeth, no meg természetesen a mindenre elszánt, színes, kedves „pacsirtatársaság” is – akik a rekeszizmok megdolgoztatásáért is felelősek.
Amennyire hétköznapi témát jár körbe a Dal Marionnak, olyan mély jelentéstartalmakat hordoz magában: az emberi lét minőségének számos aspektusát lefedi. Egyrészt a kapcsolatok terén kezdve a szeretettől, szerelemtől, a házasságtól egészen a szülő-gyermek kapcsolatig. Másrészt az elmúlás, a világba vetett hit, bizalom megkérdőjelezése, a merevség, a változásra irányuló akarat és képesség, az önmagunkkal való számvetés – amelyekkel az időskorúak akarva-akaratlanul szembesülnek. Továbbá, a közösség támogató-összetartó ereje, valamint a versenyszellem is megjelentésre kerül.
Na, és persze az egészet átitatja az Arthurt érintő dráma: apaként a múltban elkövetett hibái, a megözvegyülés ténye és a személyes belső küzdelme önmagával. Mindezeknek nagyon jó és éles ellenpólust állít a fiatal kórusvezető karaktere és a kórus– valamint Marion – által árasztott vidámság, életigenlés, már-már gyermeki önfeledtség és boldogság, amelyet maga az éneklés és a zene nyújt.
Korosztálytól függetlenül mindenkinek melegen ajánlott a Dal Marionnak. Elkerülhetetlenül magával vonja a saját magunkra, illetve életünkre való reflektálást. Az ábrázolt érzelmek, jellemek és élethelyzet pedig igazán életszerűvé és szerethetővé varázsolják ezt a filmet.
