Lee Child bestsellereinek legizgalmasabb hőse lép át a regényből a filmvászonra: Jack Reacher, az egykori katonai nyomozó. A franchise készítői, a szerzővel is egyeztetve, okosan ezt a könyvet választották, hisz bár talán nem ez Lee Child legtökéletesebb krimije, de az biztos, hogy a könyv olvasója, vagy a film nézője a történet révén egy rendhagyó, és ugyan váratlan, de lépésről lépésre felépített logikus hajsza részese lesz. Jack Reacher az igazság felderítése közben ugyanis egy titokzatos, sok „előfutárt” foglalkoztató ellenféllel kerül szembe, olyannal, aki mestere az erőszaknak, és súlyos titkot őriz. De lássuk is a lényeget. A történet szerint egy szép, napfényes délután egy fegyveres öt embert öl meg hat lövéssel, ám a pszichopatának tűnő gyanúsítotthoz elképesztően hamar eljut a helyi rendőrség – annál is inkább, mert minden bizonyíték égbekiáltóan egyértelműen utal rá. A kihallgatás során a férfi csak egy cetlit nyújt át a következő szöveggel: Kerítsék elő Jack Reachert! – őt azonban nem olyan könnyű előkeríteni, a gyanúsított pedig közben kómába esik…
Miközben felidéződik Reacher katonai rendőri múltja is – ráadásul ezúttal elég jelentős részleteket is megtudhatunk hősünk előéletéről –, a jelenben sötét, egészen magas körökbe vezető titkok tárulnak fel: politikai színjáték, korrupció, piti bűnözők és hétpróbás maffiózók, árulás, csalás, gyilkosságok. Mindez ugyan csak kicsiben, egy visszaeső amerikai város mindennapjaiban, de talán épp ezért érezhetjük közelebb magunkhoz ezt az egészet, hisz ha országos, fehérgalléros bűnözőkről lenne szó, azok a mindennapi élethez kevésbé állnak közel.
Reacher ezúttal nem egyedül küzd: három fiatal nő is segíti, hogy bevégezze küldetését, elkapja a rejtélyes bábjátékost, és megint nekivághasson az országútnak. Ez ritkaság, nem csak Lee Child, de úgy általában a modern krimi esetében is, hisz bontja a klasszikus egy főszereplő és egy (ellentétes nemű) segítő sémáját. Ennek ellenére, vagy talán éppen emiatt, a hiányérzet, felszínesség és üresség elkerülése végett, a karakterek, még a kisebb mellékszereplők is, nagyon alaposan és realisztikusan jelennek meg, és talán mindenki találhat magához közel állót (nem, nem mindenki Jack Reachert).
Tény, hogy a film, részben muszájból, részben pedig „csak úgy” átdolgozta a könyv cselekményét, ez egyik változat kárára sem ment. A regényben hangulatos a nyomozás aprólékosabb részletezése, a filmben pedig egyáltalán nem zavaró az autós üldözős jelenet beemelése, vagy épp a látványos közelharcok jelentőségének emelése. És bár látszatra kevés sztárszínész hasonlít kevésbé a Lee Child által leírt nagydarab, marcona, szőke hősre, Tom Cruise is eredeti szerepértelmezéssel lepi meg a nézőket. Szóval, rajongóknak olvasni és látni is kötelező.
