Néhány részlet a műsorból: (minden, ami kedvenc)
Jamie Winchester: Amikor esik az eső, akkor az énekelteti a lelkem.
Mivel Írországban születtem, és ott nőttem fel, hozzá vagyok szokva az
esőhöz, és kifejezetten melegíti a szívem, amikor jön a borús idő.
(Nyilván ha már 2 hete esik, akkor nekem is elegem lesz belőle, de
alapvetően szeretem a melankolikus, szürkés hangulatot.)
Előző év októberében visszaköltöztem Írországba. Szívesen megyek az
árral, és az úgy hozta, hogy 24 évig volt mit csinálni, és nagyon jól
éreztem magam Magyarországon. Aztán, egyszer csak összeállt a
fejemben, hogy mi lenne, ha most visszamennék. Megléptük, és nem
bántam meg.
Ketté kellett osztani a hangszereket, hogy maradjon Magyarországon is,
amivel koncertezek, és legyen Írországban is. Most Írországban van
egy, amit a zenekaromtól kaptam, a negyvenedik születésnapomra – egy
nagyon szerethető, szép barna Jazz gitár. Pesten, mivel a legtöbb
koncertem mostanában akusztikus jellegű, van egy nagyon szép
akusztikus gitár, amin nagyon szeretek játszani.
Amióta elmentem, havonta legalább egyszer visszajövök koncertezni –
van, amikor kétszer is -, és aztán visszamegyek a nyugiba. Egy nagyon
pici tengerparti falut találtam magamnak, ami kettő és fél utcából
áll. Időnként jó idő is van, és nagyon nagy csönd. Jó a levegő, és
jókat lehet sétálni a tengerparton.
Koncz Gábor: Nekem az igazi öröm, hogy még itt vagyok, és hogy már itt
vagyok, és tanúskodom a napról, hogy ragyog – a költővel felelve. Ez
egy igazi öröm. Nem foglalkozom az egészséggel, vagyok, és a mai napig
lovagolok, síelek… Azon kívül nagyon jó érzés kijárni reggel a 24
gyümölcsfához, amit én ültettem 10 évvel ezelőtt. Van egy tavam,
amiben színes japán pontyok vannak – 42 tavirózsát számoltam meg ma.
Mikor szépen megmetszem azt a 4 tő szőlőmet, amiből lugast csináltam,
az is egy nagyon nagy öröm – megcsináltam, amihez kedvem van, amit
szeretek.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható: http://sztarportre.hu/jamie-winchester-es-koncz-gabor/
