Nyílt levél a Felsőoktatási Kerekasztal tagjai számára:
Tisztelt Kerekasztal!
A Miskolci Egyetem, Miskolc város és az északkelet-magyarországi régió aggódó polgáraiként fordulunk Önökhöz, mivel a közelmúltban egy olyan felsőoktatási vitaanyag látott napvilágot, amelynek megvalósulása egyetemünket, városunkat és régiónkat egyaránt súlyos csapásként érintené.
A Felsőoktatási Államtitkárság által az egyetem részére megküldött, A felsőoktatás átalakítás stratégiai irányai és soron következő lépései című dokumentum szerint ugyanis a Miskolci Egyetem a jövőben mint ún. szakegyetem működhetne, amelynek képzési és tudományos profilja viszonylag szűk, állami támogatása pedig elmarad az ún. nemzeti tudományegyetemekétől. Okkal feltételezhetjük és félünk attól, hogy mindez a több évtizedes, kemény és áldozatos munkával megteremtett klasszikus universitas nem-műszaki karainak leépítését jelentené.
Mint azt Önök is tudják, nehéz sorsú városunk és régiónk a rendszerváltozás súlyos vesztese. Miskolc lakossága az elmúlt két évtizedben egy átlagos magyar városnyival csökkent, Borsod-Abaúj Zemplén megye 15 kistérségéből 13 hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű. A Miskolci Egyetem általunk vélelmezett visszafejlesztése több okból is károsan hatna Miskolcra és környezetére:
A Miskolci Egyetem mint klasszikus universitas képzések színes palettáját kínálja a felvételizőknek, ekképpen pedig a régió igen különböző érdeklődésű fiataljai számára is kitörési lehetőséget teremt. E megtartó erő különösen fontos, ugyanis a tapasztalatok szerint azok, akik tanulmányaikat például a fővárosban folytatják, rendszerint a diplomaszerzést követően sem térnek vissza e nehéz sorsú régióba. Igaz, sokan meg sem tehetik, hogy másutt tanuljanak. A diplomások számának csökkenése igen kedvezőtlenül hatna a város és a régió gazdasági és kulturális életére.
A Miskolci Egyetem jelenleg a város, sőt a megye egyik legnagyobb munkáltatója. A nem-műszaki karok esetleges megszűnése esetén több mint félezer munkahely szűnhetne meg, miközben a munkanélküliség így is súlyos probléma az ország e részében.
A miskolci egyetemi hallgatók számának drasztikus csökkenése a városi fogyasztást is jelentősen visszavetné.
Az egyetem képzési és tudományos profiljának szűkülése visszavetné a régióba történő beruházásokat.
Az egyetem nem-műszaki karai is szükségesek a régió gazdasági és társadalmi felemeléséhez, mint ahogy eddig is hozzájárultak ahhoz, hogy Miskolc elveszítse a „szocialista iparváros” jellegét.
A Miskolci Egyetemen a kínai állam szerepvállalásával megvalósult Kína Központ, amelynek célja a kínai gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése, többek közt épp az igen különböző képzési és tudományterületek együttes megléte miatt kerülhetett Miskolcra.
A Miskolci Egyetem a hét karával és az egy független intézetével, tehát a Műszaki Földtudományi Karral, a Műszaki Anyagtudományi Karral, a Gépészmérnöki és Informatikai Karral, az Állam és Jogtudományi Karral, a Gazdaságtudományi Karral, a Bölcsészettudományi Karral és az Egészségügyi Karral, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Intézettel mint szerteágazó, klasszikus universitas jelenleg megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyekkel az államtitkári anyag a nemzeti tudományegyetemeket jellemzi, a fenti érvek pedig bizonyítják, hogy mind a város, mind a régió elemi érdeke, hogy ez így is maradhasson.
Természetesen mindnyájan elismerjük, hogy szükséges – a Miskolcon egyébként is jelentős tradíciókkal bíró – műszaki és természettudományi képzések és kutatások preferálása. Azonban ezeknek kizárólagossá tétele, tehát a humán- és társadalomtudományi, valamint művészeti képzések esetleges leépítése – mint azt a fenti érvek is bizonyíthatják – kimondottan káros következményekkel járna.
A magyar vidék megerősítése és felemelése, szemben az országunkat jellemző főváros-centrikussággal nemzeti érdek. Épp ezért fordulunk a Felsőoktatási Kerekasztalhoz, várva a segítségét, és egyszersmind számítva is arra.
