A küllemben emberre hasonlító természetfeletti lények örökzöld témaként szolgálnak a főleg tiniknek írt fantasy regényműfajban. A jól bejáratott alakok – vámpírok, farkasok, angyalok és megannyi társaik – után Rachel Vincent magyarul Vérmacskák névre hallgató hatrészes könyvsorozata némileg szakít a műfaji hagyományokkal, kitágítva annak határait. Az első részben, a Strayben ártalmatlannak tűnő kedves kiscicát kapunk, akit ha felbosszantanak, bizony mind kiereszti a karmait.
Ahogyan az már felvezetésre került, a sorozatban a gyengébbik nem kerül a középpontba – de csak látszatra azok… Főhősünk, a 23 éves Faythe csak külsőre emberi, valójában alakváltásra képes vérmacska. Ráadásul egyike a mindösszesen csupán nyolc termékeny egyednek, így rendkívül értékes, sőt a falkavezér lánya is egyben, ezért neki kell majd követnie apját a falka élén egy nap. A lány ki akar maradni ebből a „mizériából”: a családja és falkája által rá nehezedő nyomás és kényszer elől elmenekül, hogy átlagos amerikai egyetemistaként élhesse életét. Teljes joggal, ha az egyetlen lehetséges jövőkép számára anyaként, feleségként egy kényszerházasságban leélni életét, és az sem csoda, hogy Faythe kamaszkora kitolódott a húszas éveire.
Közben a Kóboroknak nevezett falka nélküli hímek vadásznak a szép, érett nőstény példányokra – s nem áll tőlük távol a megerőszakolás, gyilkolás és a kannibalizmus. Ezért családja hazahurcolja Faythe-t, hogy megvédhessék őt, bármi áron. No, nem mintha ez egy kicsit is érdekelné a házi őrizetbe vett „cicát”: fittyet hányva a rá leselkedő veszélyekre, öntörvényű, makacs lázongásaival kellőképp megnehezíti a falkája dolgát…
A Stray vérbeli modern tiniregény: vannak benne különleges lények, hierarchia, szerelmi négyszög, lázadás a köbön – ez az egyveleg újdonságként szolgálhat a célcsoport számára. Annál is inkább, hiszen a középpontban a szokványostól eltérő téma, a fajfenntartás áll. Bizarrnak hathat talán, hogy a lány vérmacskák kicsit eltárgyiasulnak, mivel a szaporodásban kulcsfontosságúak, tekintve, hogy a kihalás szélén áll a faj (de ez az emberek történelmében sem ismeretlen), valamint a Kóborok velük szembeni brutalitása is – de ez ne vegye el senki kedvét a regény elolvasásától, sőt… Legalább valami új.
Ráadásul amellett, hogy mélyebb mondanivalót is találhatunk a klisés tiniregények között, külön pozitívum, hogy a legismertebb művekkel ellentétben ezúttal a lány főszereplő áll a misztikus középpontban. (Ha visszaemlékezünk a legtöbb ilyen jellegű műre, a női főszereplő vagy „sima” ember, vagy csak másodhegedűs a fiú mögött. Összességében tehát, a maga kategóriájában derekasan helytálló, a közönség igényeit kiszolgáló műről van szó. Ráadásul Faythe története itt még nem ér véget, és a vérmacskák sorsa pedig nem dől el – a végkifejletig még további öt kötet van hátra.
