Korábban már górcső alá vettük a világhírűvé vált A tetovált lány című regényt, majd a folytatását is – most pedig, lezárva a Millennium-trilógiát, nézzük a befejező kötetet, a Kártyavár összedőlt. Mely, a szerző stílusát már megismerve nem meglepő módon, ugyanolyan, sőt talán fokozottabb izgalmakat tartalmaz, mint a regényt megelőző történetek.
Mikael Blomkvist megőrizte jó szokását: erős igazságérzetének – és persze a szakmai ártalomnak is – köszönhetően most is tűkön ül, hogy az igazságot a nyilvánosság elé tárja/kiteregesse a szennyest. Ezúttal a svéd titkosszolgálat mocskos, rejtett, alvilági ügyeinek leleplezésére vállalkozik. Csakhogy most nagyobb fába vágja a fejszéjét, mintsem azt előre gondolta volna, hiszen az egész politikai elitet érintő botrány kirobban(t)ása forog kockán – no és közben szövetségesének, Lisbeth Salander élete is, aki életveszélyesen megsebesül. Az elkövetők egyszer s mindenkorra ki akarják vonni a forgalomból a lányt, szövetségesét, Mikaelt pedig ismét megpróbálják félreállítani…
Ahogyan a trilógia megelőző két részére, úgy a Kártyavár összedőlre igaz, is a mesteri logika mentén felépített cselekménnyel bír, melyben az író szereplők közti kusza kapcsolatszálakat szépen lassan kibogozza, miközben szokás szerint az eseményeket a mai svéd társadalom keretei közé ágyazza. Így amellett, hogy a könyv tehát remek fejtörőnek bizonyul, észrevétlenül a sorok közé vegyítve társadalmi-szociológiai ismereteket is találhatunk.
Bár Stieg Larrson tíz kötetet tervezett, 2004-ben bekövetkezett halála miatt sajnos a harmadik regény után idő előtt lezárul a sorozat – amely azonban, teljesen méltó módon, így is a modernkori svéd (krimi)irodalom legjelentősebb alkotásainak egyikévé vált. Ennek megfelelően minden krimirajongónak teljes mértékben ajánljuk a regényt (valamint az egész trilógiát), Bár azért erős gyomor szükséges hozzájuk…
